A fotoklikk rendezésében Zalka Imre tartott előadást a nedves kollódiumos eljárásról, amit nagyon élveztem, ezért most összefoglalom nektek a lényeget.
Az előadáson ambrotípiát készített két vállalkozó szellemű hallgatóról. Ennek az eljárásnak, ami a nedves kollódiumos eljárások családjába tartozik, rengeteg hátránya van, többek között, hogy – a többi ezüst alapú eljárrással egyetemben – meglehetősen veszélyes az ember egészségére és testi épségére. Azokat a dolgokat amik simán csak rákot okoznak, megszoktuk már, de ennél az eljárásnál ezek a veszélytelenek közé tartoznak.
A módszer alapja az, hogy a ezüsthalogenidet, egy éter, alkohol és nitrocellulóz (cellulóz-nitrát, lőgyapot, zselatindinamit, robbanózselatin, kollódium – egyáltalán nem veszélyes anyag:) keverék segítségével ragasztanak egy üveglapra. Ezt még nedvesen exponálják és vasszulfáttal előhívják, majd kálum cianiddal (ciánkáli – szintén nem veszélyes, meg se kell inni, ha sebbe kerül akkor is meghalsz:-) fixálják. (Az előadáson fixírként különben sima nátriumtioszulfátot használt Imre. Szerinte minimális különbség van a végeredményben.)
Hogy ne legyek igazságtalan meg kell említenem a módszer egyetlen, de legnagyobb előnyét, a hatalmas felbontást. A nyomdászatban ezért még a hatvanas években is ezt az eljárást alkalmazták, ha szép képet kellett betenni valahová. Sally Mann a mai napig ezt a technikát alkalmazza képei készítéséhez.
A kép készítése
Az előhívott pozitív
Nem tudom, hogy az előadásnak van-e rögzített változata, de ha lesz, akkor mindenképp közlöm, hogy az is megnézhesse aki lemaradt róla, de a cikk felkeltette az érdeklődését.
