A minap megkeresett egy régi jó ismerősöm, hogy szeretné kipróbálni az analóg fényképezést és szakértsem meg neki a kiválasztott gépet. Mivel egyre több ilyen kéréssel találkozom, összegyűjtöttem pár gondolatot az analóg gépek vásárlásával kapcsolatban, hátha neked is segít…

Általánosságban

A fényképezőgép is ugyanolyan műszaki cikk mint bármi más, maximum régebben nem 3 évre tervezték őket. Ettől függetlenül, mivel ezek már minimum 20 éves dolgok, érdemes szem előtt tartani, hogy bármikor elromolhatnak. Vannak legendásan jól tervezett és kivitelezett példányok (ezek általában drágábbak) és persze olyanok is, amiből nem találsz jól működő darabot.

Általában a gép árába érdemes bekalkulálni egy átnézetést és tisztítást is. Ez néha még nagyobbnak látszó problémát is meg tud oldani, mint a pontatlan záridők.

Mivel a képalkotás egyik legfontosabb eleme az objektív, érdemes ennek az állapotát ellenőrizni először. Ha karc és gombamentes az optika akkor érdemes tovább menni a váz felé. A váznál érdemes megnézni, hogy a zár akadás mentesen fut-e le minden záridőnél és hogy nagyjából pontos-e. Ez főleg hosszú záridők esetén és azoknál a gépeknél szokott probléma lenni amiknél mechanikus a zárszerkezet.

Amit nagyon nehéz, de nem lehetetlen ellenőrizni, hogy a filmtovábbítás pontos-e. Ehhez kell egy rossz film amit befűzöl a gépbe és megjelölöd rajta alkoholos filccel a képkocka szélét, majd a filmtovábbítás után megnézed, hogy egymásra húzta-e a kockákat.

A következő fontos részlet a fénymérő, ha van. A régebbi fénymérők hajlamosak pontatlanul mérni, főleg akkor, ha nem megfelelő elemeket tesznek a gépbe. Mindenképp nézz utána, hogy a géphez szükséges elem kapható-e még, mert sok gép még higany tartalmú elemekkel működött, ami nem helyettesíthető megfelelően a mai elemekkel.

Annak is nézz utána, hogy az adott géphez kapható-e még film. 126-os vagy APS kazettát például nem gyártanak már sehol, 220-as rollfilmet se láttam mostanában és eredeti Polaroid filmet is csak 15 éve lejártat találsz találsz már. Ilyet azért az Impossible vagy Polaroid Originals és a Fuji is gyárt még bizonyos típusokhoz.

Az egyetlen dolog, amit csak a megvétel után tudsz ellenőrizni, az a fényszigetelés. Sajnos a régi gépeknél ez hajlamos elromlani és ilyenkor cserélni vagy javítani kell. Ez az első tekercs előhívása után kiderül.

35mm

Szaladgálni, utcai fotókhoz a legjobb egy kicsi kompakt vagy tükörreflexes kiváló. Itt el kell döntened, hogy milyen élességállási formát szeretnél. Háromféle lehetőség közül választhatsz:

1. Manuális. Ilyen van a legtöbb kompakt kamerán, mint amilyen a Szmena. Ebben az esetben meg kell becsülnöd a téma távolságát és beállítani azt az objektíven méterben. Nehéznek tűnik, de ha nem akarsz extrém dolgokat fotózni beállíthatod a hiperfokális távolságot és kész.

   

2. Lencsén keresztül. Ez a tükörreflexes kamerák élességállítási  módszere. Ha nem automatikus, akkor valamilyen plusz segítséget ad a gép a keresőben. Ez legtöbbször törőékes (akkor korrekt a tárgytávolság beállítása, ha a kép két felét összepasszítod) vagy mikroprizmás (akkor jó ha eltűnnek a kis háromszögek) mattüveg. Nézd meg, hogy milyen és, hogy a szemednek megfelelő-e az adott típus. Én például utálom a mikroprizmásat.
   

   

3. Távmérős. Ebben az esetben az átnézeti keresőben látott képet kell egy másik általában sárga képpel szinkronba hozni. Ha megszokod gyorsabban tudsz vele fókuszálni, mint a lencsén keresztüli típussal. Ilyenek a Leica gépek, a Zorkij és a bizonyos Mometta típusok is.
   

   

Az első javaslatom, hogy ha van már digitális géped, akkor válassz ugyanolyan márkájú analógot. Így lesz egy full frame-es géped a meglévő (nem csak digitálishoz jó) objektívekhez. Nekem például a kedvencem az F4 17-40mm-es a Canon EOS 50-en. Én egy amatőr és profi gép közöttit javasolnék, mert azok rendesen meg vannak építve, de valószínűleg nem ütötték vágták őket.

Ha nincs vagy nincsenek régebbi gépekkel kompatibilis optikáid, akkor jöhet bármi más a pár száz forintos kompakttól a félmilliós Leicáig.

Középformátum

Ezt csak azoknak javaslom, akik rá tudnak szánni egy fotóra több időt, cserében viszont – elméletileg – sokkal szebb és részletgazdagabb fényképet szeretnének kapni. Az állvány nem létszükséglet, de, már csak a gép méretei miatt is, sűrűbben fogod használni, mint a 35mm-es gépek esetén.

Én négy alfajba sorolom ezeket:

1. Régi összecsukható gépek. Ezeken általában központi zár van, ami – jellemzően a hosszabb záridőknél – ragadni  szokott, de általában egy kis tisztítás után vidáman és pontosan dolgozik még száz évig. Ha a harmonika fényzáró (sötétben egy elemlámpával belevilágítva nem tátsz kívülről pöttyöket), akkor nem igen lehet több hiba, mivel a filmtovábbítás kézzel történik.

   

2. Kétlencsés tükrös gépek. Ezek egyedi kialakítású gépek, két azonos optika van rajtuk, az egyik a kereső a másik a felvétel készítéséhez.
3. Utcakő alakú gépek. Ide tartoznak a Hasselbladok, Mamiya RB, RZ, 645, Kiev88. Ezek jellemzően nagyon robusztusak és tartósak is (mondjuk a Kievről nem ez a hír járja :) viszont általában elég nehezek és nagyok ahhoz, hogy az ember vigye magával. Néhány 6×4.5 cm-es negatív méretű gép azért hordozható, de a többi főleg stúdióban vagy az autótól nem messze készített tájképek esetén használható. Azért, aki elég eltökélt baromi messze is elvihet egyet. Fontos tudni, hogy modulárisak, vagyis nem csak az objektív cserélhető rajtuk, hanem a kereső (tüköraknás vagy prízmás) és a film magazin is. Vagyis érdemes megnézni, hogy az adott darab olyan felszereltségű-e mint ami neked kell. Elég drágák, de egy Mamiya 645-et azért kaphatsz 60.000.- környékén.

   

4. Túlméretes fényképezőgépek. Ebbe a kategóriába esik a Pentax 67, a Pentacon Six (az összes a bevezetőben leírt problémával, mint típushiba) és a Fujica 670 és 690 amit a köznép egyszerűen csak Texas Leicának csúfol, mivel távmérős, de vagy négyszer akkora mint egy egy igazi Leica. Ezek a gépek még ma is nagyon drágák (egy közepes digitális váz árát kérik el értük), úgyhogy csak nagyon elhivatottaknak ajánlom.

   

Nagyformátum

Ezeket a fényképezőgépeket majdnem kizárólag állványról fogod használni és érdemes nagyon türelmesen dolgozni, ugyanis csak kevés filmet tudsz magaddal vinni. Ha azt gondolod, hogy ez a legdrágább kategória, akkor tévedsz. Inkább azt mondanám, hogy ez a kategória mutatja a legnagyobb eltéréseket. Kaphatsz használható 9x12cm-es összecsukható gépet 20.000.- ért és vehetsz milliókért kézzel készített új és 150 éves darabokat.

Ezeknél is ugyanazt kell megnézni, mint a középformátumú összecsukható gépek esetén plusz, és ez nagyon fontos, azt hogy hány filmkazettát adnak hozzá (ennyi kockát fogsz tudni ellőni). A fém filmkazetta eredetileg száraz lemezhez készült és van egy kis betét, ami a filmet fogadni képes. Amelyik kazettában nincs ilyen betét, az olyan mintha nem is lenne.

A fa vagy műszaki kamerákhoz vagy saját kazettát készítettek vagy jobb esetben – az újabb kamerák esetén – sztenderd méretű filmkazettákat használhatsz hozzá. Ilyeneket több cég is gyártott (pl Lisco), így ha nem is olcsón, de fellelhetők az interneten, a saját fa kazetták azonban a legtöbb esetben nehezen pótolhatók és csak nagyon drágán lehet egyedileg legyártatni őket, ha nem adnak a fényképezőgéphez.

Még az egyik legnagyobb mennyiségben gyártott orosz FKD fakamerához is elég nehéz olcsón plusz kazettát találni az interneten.