Remélhetőleg mindenki emlékszik még gimnáziumi fizika óráról az abszolút fekete testre, mely melegítés hatására különböző frekvenciájú fényt bocsájt ki. Ha nem sebaj, utána lehet nézni, mondjuk a wikipédián – itt csak annyit, hogy okos emberek foglalkoztak vele mert a mérési eredmények nem egyeztek az abban az időben divatos elméletekből számítottakból, úgyhogy új elméletet kellett gyártani. Na ez a kvantummechanika.
A mi számunkra az a lényeg, hogy a kibocsájtott fény hullámhossza – tehát a színe – attól függ, hogy milyen meleg test (jó példa a wolfram szálas izzó) bocsájtja ki. A Nap üzemi hőmérséklete kb. 6000-6500K ezt a fényt látja az ember fehérnek az ennél hidegebb testek által kisugárzott fény narancsosabbnak, a melegebb testek által sugárzottak kékebbnek tűnnek. Persze nem minden fényforrás hőmérsékleti sugárzás elvén működik, a fénycsövekben például az atomokat gerjeszik valamilyen módszerrel és az elekronok sugározzák ki a két elekronpálya közötti energiának megfelelő hullámhosszú fényt, Ebben az esetben úgynevezett korrelált szinhőmérsékletről beszélünk, vagyis annak a testnek a hőmérsékletéről amely ugyanilyen színérzetű fényt sugároz ki.
Végezetül egy táblázat különféle fényforrások színhőmérsékletéről:
1700 K: Gyufa lángja
1850 K: Gyertya
2800 K: Fénycső
3400 K: Stúdió lámpák
4100 K: Holdfény
6500 K: Napfény (valójában 5000-6500K napszaktól és felhőktől függően)
9300 K: Katódsugárcsöves TV
