A minap némi ajándék vásárlási késztetésből kifolyólag (családi rendezvény ahogy D. mondaná), könyvesboltba vitt az utam és miután meggyőződtem róla, hogy mindkét könyvem kapható (mégiscsak büszkeség, úgy-e) megvásároltam a címben szereplő könyvet magamnak. Hozzátenném, hogy a dolog többi része jóval nehezebben ment és majdnem egy órát bóklásztam a könyvesboltban a többiek ajándékát keresve, de végülis mindenki örült az ajándékának.
Látszólag:-)
De visszakanyarodva Susan Sontaghoz, fényképezés ügyében Ő elég autentikus figura (ha valaki nem tudná Annie Leibovitz élettársa volt) és a könyvben elég érdekes gondolatokat oszt meg velünk. A könyv azokat az időket idézi amikor húsz évesen ültél a Balcsi partján és az aktuális nőnek lökted a rizsát, azzal az „én azt majd jól tudom” elbizakodottsággal ami a húsz évesek sajátja.
Nos Susan Sontag abban különbözik huszonéves magunktól, hogy Ő tényleg tudja is. Meg még tárgyi tudása is van hozzá. Lehet, hogy egyetértesz vele, lehet, hogy vitatkoznál néhány kérdésben, vagy mindben, de a gondolatai mindenképpen figyelemre méltók. Mivel kicsi és tanulmánykötet ideális választás orvosi rendelőkeben, a megrendelőnél vagy egyéb várakozás közben.
Aham, emlékszem ;o)
Én már alig :-)