Síkfilm és az Unicum kamera

Az első, hogy napsütésben a számított F180 körüli fényerővel is meglehetősen rövid 1s körüli záridővel kellene dolgozni, amit a szigetelő szalagból készített zár nem segít elő. Ezért el kell gondolkodnom, hogy másféle (mondjuk elektromechanikus) zárat kellene használni. Ezt a fényképet később, kora este a lemenő nap fényénél, felhős időben késztettem, így záridőre 5s-ot mondott a fénymérő, amit már könnyen meg lehet oldani ezzel a zárral is.

Ezek után következett az előhívás. A tálhívást választottam, mivel ahhoz adott minden. (A másik lehetőség az úgy nevezett taco módszer amikor a filmet egy hajgumival összefogod és bevágod a hívótankba :) Mivel filmről van szó, az egész műveletet tök sötétben kell végezni, szóval – hasonlóan a tekercs film előhívásához – lila fogalmad sincs róla, hogy milyen lesz a végeredmény. Az is mondja a szakirodalom, hogy érdemes mindig azonos körülmények között (hőmérséklet, vegyszerek, módszer) hívni és akkor – egy ídő után – képesek leszünk megfelelő minőségű előhívott nyersanyagot készíteni.

Tehát maradtam a szokásos Rodinal 1+25 higításnál 20C-on és első körben a 400s hívási időnél, ami egy picit rövidebb az ajánlottnál, de mivel hívás közben az ember folyon a hívóban pancsol, az kissé biztosan fel fog melegedni. A hívás közben az első fél percben állandóan mozgattam a filmet, utána kb. 20s-onként kivettem és betettem a hívóba újra. (Síkfilmes tálhívásnál ez felel meg a hívótank rázásának.)

A következő problémát az okozta, hogy a szkennerem nem tud nagyformátumot beolvasni, szóval trükköznöm kellett, hogy meg tudjam nektek mutatni az eredményt. Igazából egyszerűen csak nem használtam semmilyen film feltétet, így egy picit kisebb lett ugyan a szkennelmény mint a valódi síkfilm, (és nem is biztos, hogy teljesen éles) de legalább meg lehet nézni.