– Mikor is halt meg a fia? – kérdezte hirtelen a tiszt.
– Lassan két éve.
– Valami olyasmit olvastam, hogy ilyenkor jön el a holtpont.
– Milyen holtpont?
– A gyászé. Elfáradnak az idegek, az emlékezet is tompulni kezd. Már nem emlékszünk, hogy mi volt rajta, amikor utoljára láttuk, és a hangja is egyre távolodik. Így aztán egyre nehezebb fenntartani a fájdalmat, pedig legtöbbször ez az utolsó kapocs, ami az elhunyttal még összeköt.
Papp Sándor Zsigmond: Semmi kis életek
Sokat gondolkodtam mit írjak Németh Kriszta most nyílt kiállításról, de nem tudtam semmi szebbet kitalálni mint amit ez az idézet mond. Szép anyag azokról akik hiányoznak nekünk. Nekem. Krisztának.
Megtekinthető az Artbázison: 2017. február 15. – február 27.