Nézzük gyorsan, hogy miről is van szó. Először is készítünk egy nagyon olcsó hangszert. Billentyűk helyett a legjobb krumplit használni, de megteszi az alma is, ha nincs más. Ezen felül kell pár ellenállás és egy Arduino, meg pár úgy nevezett jumper kábel. Na meg persze az Arduinohoz való fejlesztő eszköz.
Összedugunk mindent megírjuk a programot és már zenélhetünk is. Majdnem…
Egy pici probléma azért van, mégpedig az hogy az Arduinóból USB-n mennek a MIDI üzenetek, ezért ezeket valahogy át kell alakítani, hogy az operációs rendszer úgy gondolja, igazi MIDI kommunikáció folyik.
Erre az egyik alkalmas szoftver a Hairless MIDI nevű, de Windows alatt még szükséged lesz a loopMidi nevű programra is ami virtuális MIDI portokat készít, amin az alkalmazások kommunikálni tudnak. (Linux alatt javaslom a ttymidi programot, illetve Midi összeköttetések kigubancolásához a Jack csomagot.)
Ha ez megvan, a következő lépés az érintő billentyűzet elkészítése. Ez úgy készült, hogy öntapadós tapétával leragasztottam a nyomtatott áramköri lapot és vas-kloriddal lemarattam a felesleges rezet. (Biztonsági figyelmeztetés: a nyomtatott áramkörök készítése külön szakma, mindenképp olvass utána a lehetőségeknek, mielőtt valami bajod esne neked vagy az ingóságaidnak.)
Ezek után jön a potenciométerek bekötése és az ideiglenes ház elkészítése 3D nyomtatóval. Így a potméterek könnyen elérhetők és nem mozdulnak el, némiképp esztétikusabb és nem utolsó sorban, nem rohad el, ami a burgonyáról nem mondható el. Még nem túl kompakt, de üzembiztosan működik, szóval a fejlesztés ezen fázisában kiváló.
Na most már – a megfelelő program segítségével – ismét nyomathatsz egy kis bluest, de a Lightroom még vezérlése kicsit odébb van. Kelleni fog a MIDI2LR nevű Lighroom plugin, aminek a segítségével hozzárendelheted a MIDI vezérlő gombjait és potmétereit a Lightroom egyes – általad sűrűbben használt – funkcióihoz valahogy így. (Igen, jól gondolod, akár zongorázhatsz is képkidolgozást, ha van egy MIDI billentyűzet kéznél.)
Ha megnézed a képernyőmentést, láthatod, hogy a négy tekerőhöz a Basic panel négy csúszkáját rendeltem az egyik gombhoz az automatikus képkidolgozást és a másikhoz a visszavonást, hogy ne kelljen a kezemet a billentyűzethez emelni és keresni a CTRL+Z-t, abban a nem ritka esetben, amikor az Auto Tone, nem találja el az ízlésemet.
A videón pedig megnézheted, hogy is megy ez a valóságban.
