Nem is olyan rég írtam egy összefoglalót a mesterséges intelligencia vizuális felhasználásának lehetőségeiről és a helyzet pár év alatt igencsak fokozódott.
Lássuk mi lesz, ha megkérjük a Craiyon-t (régebben Dall-E -> ejtsd Dali), hogy készítsen nekünk egy elhagyott vasútállomásról fekete-felér filmre készült fényképet egy kis becsillanással? (Aki szeretné összevetheti egy eredetivel.)
Mindenkire rábízom, hogy elemezze ki, miért nem tökéletesek, hogy lehet megmondani, hogy ezek nem igazi fotók. Megvan?
Akkor közöm, hogy épp most nyert valaki a colorádói állami vásáron egy ilyen, MI által gyártott digitális képpel első díjat. Vagyis a zsűri vagy nem szúrta ki vagy nem érdekelte, hogy emberünk nem a több évszázada megszokott művészeti tevékenységet végezte, hanem csak válogatott több száz, a Midjourney által készített (rajzolt, festett?) kép közül.
Érdemes kicsit elgondolkodni ezen is, de valójában ezek a mesterséges intelligenciák nem a művészetekre vannak a legnagyobb hatással. Pont leszarom, hogy ki vagy mi készít művészetit alkotásokat. Az igazi kérdés, amin el kell gondolkodnod, hogy pár év múlva hogy fogod tudni megkülönböztetni az igazi és a rajzolt képeket, videókat. Megmondom: te sehogy! Lesz rá mód, de nem fogod tudni mi az és a szemednek hinni akarsz majd.
A facebookon emberek fognak posztolni képeket magukról olyan helyeken ahol ők sose voltak, vagy nincsenek is, miközben homeoffice-ba rendelik a pizzát, már amelyik egyáltalán dogozik. A politikusok olyan világot fognak mutatni neked a híradóban ami nem is volt, nem is lesz, viszont te rájuk fogsz szavazni mert félsz, hogy mi van ha mégis. Egyszóval jön egy MI által készített álomvilág, olyan mint a Mártix csak rosszabb, mert kimehetsz majd az utcára, csak épp nem lesz érdemes, mert ott addigra már nem lesz mit nézni.
Ne mondd, hogy nem szóltam.
