Ha még a filmes korszakban kezdted a fényképezést, bizonnyal van otthon néhány jó (vagy egye penész, kevésbé jó minőségű, de játszani jó lesz) manuális objektíved, melyek csak a polcon porosodnak. A Ha példának okáért van egy Zenit vagy Praktica a fiókban M42-es menettel, azok optikáit könnyen használatba vehetjük egy digitális vázon is.
Átalakító
Első körben szükségünk lesz egy bajonett átalakítóra, mely a jobb fotós boltokban (vagy kínai barátainktól az interneten) beszerezhető. Figyelj oda, hogy az átalakító vastagsága miatt képes lesz-e az optika végtelenre fókuszálni.
Annak érdemes utánanézni, hogy mekkora a te gépedre szerelhető objektívek bajonettje és az érzékelő közötti (u.n. bázis)távolság, ugyanis ez befolyásolhatja azt, hogy végtelenre élesre lehet-e állítani. Ez az érték 45mm a M42-es és 44mm a Canon EOS objektívek esetén, ami azt jelenti, hogy a bajonett átalakítónak 1mm vastagnak kell lennie.
(Nikon fényképezőgépekhez is kapható M42 átalakító, de mivel a Nikon gépek bázistávolsága nagyobb mint az M42-es gépeké, az átalakítóban optikai tag is van ami, egyrészt befolyásolja a kép minőségét, másrészt meg is drágítja az eszközt.)
Ennek segítségével már felhelyezhető a gépre és képeket is készíthetünk vele, amennyiben az optikán van manuális blende beugrasztó. A régi objektívek esetén a mélységélesség ellenőrzéséhez elhelyeztek egy gombot a legtöbb objektíven, melyet megnyomva a rekeszt beállította a megfelelő értékre.
Amennyiben nincs ilyen gomb és az átalakító nem rekeszel le, vagyis az objektív végén levő pöcköt nem nyomja be, kénytelenek leszünk megbontani az objektívet és kiugrasztani a blende visszahúzó rugóját. Ezek után fotózás közben először kézzel ki kell teljesen nyitni a rekeszt, hogy láss valamit a keresőben, élességet állítani és lerekeszelni, majd exponálni.
Élességállítás
A helyes távolság beállításához két lehetőség adódik. Az első, hogy beszerzünk egy mérőékes mattüveget és így a régi filmes gépeken megszokott módon tudunk élességet állítani. A másik, hogy a gépünkhöz olyan átalakítót szerzünk be, amelyben egy kis chip van, ami azt hazudja a váznak, hogy egy fix rekesszel ellátott objektív van csatlakoztatva a vázhoz és a váz kontraszt érzékelőjét használja élességállításhoz.
Így a keresőben lévő fókusz pontok becsippannak amikor távolságot állítunk az objektíven. Mivel a kontraszt érzékelő működéséhez viszonylag sok fény kell (8-as blendétől felfelé már nem működik üzembiztosan szinte semmilyen körülmények között) a távolságot a legnagyobb rekesz kiválasztásával állítsuk be, majd ezek után rekeszeljük le az optikát.
Fénymérés
Ezek után, már csak az expozíció helyes beállítása következik. Rekesz előválasztás (A vagy Av) vagy manuális (M) módban használva gépünket az adott fénymérési beállításoknak megfelelően fogja a váz a helyes expozícióhoz tartozó záridőt kiválasztani (vagy legalábbis jelezni). Neked csak arra kell vigyázni, hogy az objektív legyen lerekeszelve, mivel a tükörreflexes gépek az objektíven keresztül mérnek fényt.
