Kontakt másolat készítése

Minden a Mamiyával kezdődött, szóval  én is ott kezdem. Mert bármilyen jó gép is – vagy tán épp ezért – az otthoni digitális rendszer nem készült fel rá. Igazából a probléma az, hogy szkennerem csak kisfilmet olvas. A lehetséges megoldások egyike, hogy veszek egy új szkennert, hogy az új képeket is archiválni tudjam, a másik a …

… papírkép szkennelése. Nagyítást azonban minden képkockáról egy kicsit időigényes készíteni ezért egy másik módszert próbáltam ki, a kontakt másolat készítését. (Ha neked nincs otthon elfekvő fotólaborod, vegyél inkább szkennert, a színes képekkel én se tudom még mit fogok csinálni, szóval az új szkenner vásárlása nem esett még ki :)

Úgy kezdtem, hogy minden a Mamiyával kezdődött, de úgy folyatódott, hogy hétfőn elhoztuk A. cuccait anyósoméktól (igazából a régi gyerekkönyveket) és az egyik dobozból ez esett ki:

Gondolhatod, hogy gyakorlatilag azonnal kiolvastam és innét jött az ötlet, hogy mi lenne, ha pancsolnék egy kicsit és csinálnék próbaképpen egy kontakt másolatot a múltkori tekercs pár képéről. Aki nem tudná, a kontakt másolat úgy készül, hogy közvetlenül a negatív és az azon lévő üveglap alá tesszük be fotópapírt, megvilágítjuk és előhívjuk a szokásos módon. Így egy a negatívval egyező méretű pozitív képet kapunk, amit már be tudunk szkennelni egy tetszőleges lapolvasóval.

Íme itt láthatod. Jó, kissé túl van exponálva – igen azért sötét, mert túl van exponálva (gondolkodj el rajta) – a következő ígérem jobb lesz.