Igértem egy rövid elemzést Joe McNally új könyvéről, hát most megkapjátok.
Amint az a címből is kikövetkeztethető (hevenyészett fordításban: vakupapucs naplovak) ez a könyv olyan képeket mutat be amik rendszer vakukkal készültek.
Aki olvasta az előző Kapd el a pillanatot címmel magyarul is megjelent könyvet, annak nem lesz újdonság a könyv szerkezete.
Egy rövid és meglehetősen tanulságos bevezető után, melyben megismerkedhetsz a rendszervakuk használatának alapjaival, következik a valódi tartalom az egy kép egy-két oldal szöveg a kép elkészítésének körülményeiről típusú szerkezet.
Sajnos a könyvben elég sok az ismétlés, és nem csak a technikában, hanem vizuálisan is, ezért nem igazán lehet az elejétől a végéig egy szuszra végigolvasni, hogy a végén kiderüljön: a kertész a gyilkos. (Annyira szar poén lett volna Kertészt írni, hogy nem tettem:)
Persze távol álljon tőlem, hogy egy nálam körülbelül egymilliárdszor ismertebb/nevesebb fotóst kritizáljak, de nekem úgy tűnik, hogy némelyik kép nem is az igazi. Valószínűleg a téma miatt kerültek bele nem tökéletesre csiszolt képek, ugyanis rendszervakukkal sokkal gyorsabban lehet (a profinak meg kell is) dolgozni, ami néha a minőség rovására megy. Ez főleg azért bosszantó, mert az előző könyvben majd minden kép, mind technikailag, mind pedig látványában nagyon jó volt.
Akik az előző könyvet élvezték, azoknak valószínűleg ez is tetszeni fog, vagyis elég mély fotós ismeretek kellenek a befogadásához, nem kezdők tankönyve. Továbbá a könyvet, csak azoknak ajánlom, akik tényleg jól beszélnek angolul, mert McNally elég választékosan/szlengesen ír angolul. Ezt azok bizonnyal tudják akik rendszeresen olvassák a blogját.
