Jó, először kell egy indoklás! Mi a fenéért csinál valaki ilyet, igaz?
Annak idején a Facebookozást – azon felül, hogy rengeteg időmet elvitte és általában borzasztóan felbosszantott – azért hagytam abba, mert sem az én, sem pedig az ismerőseim személyes adatai sem voltak biztonságban.
Szerencsére a világnak azon szegletében élünk ahol a döntéshozók odafigyelnek a polgárok digitális magánéletére, ha már a polgárok nagy többsége – leginkább tudatlanságból és nemtörődömségből – szarik is rá.
A jelenlegi probléma abból fakad, hogy azok a nagy cégek, akiknek az üzlete ezeknek az adatoknak a felhasználására van alapozva, be akarják lassan vasalni a befektetéseiket, de ha megtilthatod nekik, hogy összegyűjtésék és felhasználják a személyes adataidat, akkor nem fognak tudni megfelelő mennyiségű bevételt termelni.
Ezért aztán a Meta úgy döntött, hogy ha nem fogadod el, hogy a szájad hozzávarrhassák egy másik Facebook felhasználó seggéhez, hogy ilyen módon emberi százlábút gyártsanak, akkor fizess elő a szolgáltatásra. Ezzel nem is lenne baj, ha nem az európai uniós jogszabály kijátszása lenne a cél, hiszen az előfizetési összeg nagyjából a 2x-ese egy egyszerű virtuális szerver bérleti díjának. Szóval nem szeretnének Ők fizetős felhasználókat…
A másik eset, ami hullámokat kavart az utóbbi időben, a YouTube reklám blokkoló detektálása. A YouTube egyébként gyakorlatilag nézhetetlen a borzasztó mennyiségű reklám miatt, de mivel ebből van jövedelme a Google-nak, elkezdte figyelni, hogy használsz-e reklám blokkoló szoftvert és ha igen nem engedi megnézni a tartalmat, hanem felajánlja, hogy fizess elő a YouTube Premiumra. Csakhogy – mivel ezt nem lehet csak úgy megtudni – ez, egyesek szerint egy olyan – a böngészőbe épített – kémprogram, amit a tudtod nélkül telepítettek a gépedre és mint ilyen sérti az Európai Uniós jogszabályokat.
Oké, de ezeknek a cégeknek szükségük van a bevételekre, hogy neked szolgáltatni tudjanak. Akkor mi a megoldás? Az első és legegyszerűbb, hogy leszarod, hogy pucér seggel rohangálsz egy függöny nélküli (virtuális) lakásban és odaadod az adataidat nekik a szolgáltatásért cserébe. A másik, hogy olyan szolgáltatásokat keresel, amik biztosítják a digitális magánéletet.
Üzenetet akarsz küldeni?
Ahogy azt Elon mondta annak idején (amitől többszörösére növekedett egy nap alatt a felhasználók száma és a túlterhelés miatt, majdnem megállt a szolgáltatás) használj Signalt!
Közösségi élményre vágysz?
Érdekes módon a másik szolgáltatást is Musk úr ültette le, de koránt sem ilyen primer módon, hanem amikor elkezdte a Twitteres ámokfutását az az óta X-re átnevezett szolgáltatás népe rátalált a Mastodonra, ami egy elosztott közösségi média platform. Facebook, X pipa.
Ha akarsz te is üzemeltethetsz egy szervert a barátaiddal (fele annyiért mint a Facebook előfizetési díja) és az összes itt közzétett bejegyzés mindenkinek, vagyis tetszőleges másik szervert használó felhasználónak is látható (ha szeretnéd).
Már csak egy problémánk van, mi lesz az Instagram helyett? Na erre találták ki a Pixelfed nevű szolgáltatást, ami kifejezetten fotók és videók megosztására való. De ami a legérdekesebb ezekben, hogy mivel közös protokollt használnak, átjárhatók, így egy Mastodon postra tudsz akár a Pixelfed accoutodról is válaszolni. (Olyan ez mintha, egy twit-re az Instagram fiókodból válaszolnál. Beszarás, mi?)
Ezek az alkalmazások nem csak ingyenesek (valójában nem azok, hiszen fejleszteni és üzemeltetni kell őket, de mindezt sok egymástól független csapat tudja elvégezni viszonylag olcsón), hanem szabad szoftverek is, így könnyebben lehet felfedezni és javítani a problémákat, legyenek azok biztonságiak vagy a program működésével kapcsolatosak.
Már csak az kell, hogy minél többen használjátok őket… az én dolgaim itt vannak (bár nem vagyok túl aktív, csak amikor rám jön az ötperc): Pixelfed, Mastodon. Ha megvan a telefonszámom látni fogod, hogy elérhető vagyok Signalon.
