HDR (Nagy dinamikatartományú képek) – vélemény

Mostanában – úgy tűnik – egyre divatosabb HDR képeket készíteni. Ebben a blogban is foglalkoztam ezzel a témával jó párszor, legutóbb egy lengyel fotográfusképeivel. A Smashing Magazine pedig épp ma közölt egy összefoglalót 35 szerintük legszebb HDR fotóról.

A probléma ezekkel a képekkel az, hogy olyan 32 bites megjelenítőkhöz készültek, amelyek jelenleg nem léteznek, ezért amit látunk belőlük, az koránt sem az mint az információtartalmuk. Mivel a monitoraink általában 8 bites színmélységgel dolgoznak, teljesen felesleges ezekre a megjelenítőkre HDR képeket csinálni. A legtöbb amit elérhetünk, hogy érdekes – esetenként szürreális – színhatások jönnek létre a konverzió után. Ezt azonban sokkal jobban kézben tarthatjuk, ha eleve 8 bites képekkel dolgozunk. Nagyon jó példa erre Soffia Gisladóttir munkája.

Baráth Gábor
Baráth Gábor

Fotós, szakíró és fordító.

Szerzője többek között az Adobe Photoshop Lightroom, a GIMP könyv és a Furmányos fotós könyv, c. könyveknek, fordítója a következő Scott Kelby műveknek: Photoshop digitális fotósoknak - Új verzió,
Világítsd be! Fotózd le! Retusáld!,
A digitális fotós könyv 5.,
A digitális fotós könyv - Best of
és a
Vakuskönyv fotósoknak.

Articles: 1392

One comment

  1. A 32 bites megjelenítést, tehát a valódi HDR-t valóban nem is látjuk soha, ahogy a bejegyzésben is szerepel. Ami a link alatt található (a 35 legjobb áthúzva legförtelmesebb HDR kép :D), azok Tone Mapping eljárással lettek lebutítva, tehát alapvetően egy ilyen TM fotó már nem is HDR, ha nagyon szigorúan vesszük a fogalmakat.
    A HDR-re mindig azt mondom, hogy olyan, mint az atom: alapvetően csodákra képes, de a rossz kezekben katasztrófát és szenvedést okoz :) a 35 kép remekül felvonultatja a tipikus tone mapping hibákat, mint a szürke középtónus, túlcsordult és belilult felhők, kontraszttalan fények, árnyékok hiánya, túlszaturálció.
    Brrrr.
    A jó HDR fotó készülésekor a fotós figyelembe veszi a helyszínt és a fényviszonyokat és aszerint készít 2, 3, 5 vagy akár 9 fotót, amit aztán összerak. A Tone Mappingben sem ész nélkül tologatja a csúszkákat, hanem egy kis érzéssel. És utólag soksok színegyensúly és kontraszt finomítás PS-ben (vagy GIMP-ben), hogy a végeredmény közelítsen a valósághoz, anélkül, hogy a HDR sajátos világa teljesen eltűnne a fotóról.
    Sajnos a közízlés olyan, amilyen, és az emberek zabálják a torz HDR (tone mapped) képeket. Érzek egy kis küldetéstudatot, hogy megmutassam: másmilyen HDR-t is lehet készíteni :D
    üdv és elnézést a kiselőadásért
    Rékuc

Comments are closed.