De kinek a Mamiya?

Az úgy volt, hogy elhatároztam, ha visszanyerem a versenysúlyom veszek magamnak valamit a szenvedés fejében. A mérleg nem olyan rég a célértéknél egy csöppet kisebbet mutatott, szóval kénytelen voltam beváltani a magamnak tett ígéretet. A dolog ehetett volna mondjuk egy okos telefon vagy egy 5D, de nem az lett.

Hanem egy ilyen:

Nem volt olcsó (ebből a pénzből vehettem volna egy fél 5D-t használtan) viszont ennek kétszer annyira örültem :)

Ő egy Mamiya 645 1000S. Ha valaki nem tudná ezeket a gépeket úgy szokták emlegetni, hogy a fotózás igáslova és 120-as rollfilmre 6×4,5-es képeket készít. Valószínűleg az egyik legjobb filmes gép, amit el is viszek magammal fotózni. (Az RB67 sokkal nagyobb és nehezebb, eszembe se jutna elvinni valahova, bele se fér egy fotóstáskába, nem beszélve egy nagyformátumú gépről.)

• A mérete és súlya alig nagyobb mint egy digitális tükörreflexes gépnek, simán belefér a fotóstáskámba.
• A készített kép területe háromszorosa a Leica kockáénak és hatszorosa a APS-C szenzorénak, egyszóval nagyobb méretű nagyítás készíthető róla és jóval részletgazdagabb a kép.
• A fényaknás keresőben akkora és olyan fényes képet látsz, hogy becsinálsz tőle. Ha leteszed a földre csak fölé kell hajolnod, nem kell mögé feküdni :) (Nem annyira jó, hogy a jobb és baloldalt felcseréli ezért elég nehézkes a komponálás, amíg meg nem szokod.)
• A hozzá kapott (egyébként opcionális) pentaprizmás fénymérős kereső automatikusan vezérli a záridőt, nem kell külön fénymérőt használnod és ugyanúgy működik mint egy normális tükörreflexes gép keresője. 
• A fix 80mm-es objektív gyakorlatilag torzításmentes és részletgazdag képet rajzol. (Ennél a kép méretnél ez felel meg a normál gyújtótávolságnak, ami a Leica kockánál 50mm.)

Bővebben itt olvashatsz a gépről.