Kategória: Tipp

  • Házi készítésű árnyékoló és fényterelő

    Házi készítésű árnyékoló és fényterelő

    Ebben a bejegyzésben megmutatom, hogy lehet tíz perc alatt és minimális befektetéssel egy olyan eszközhöz jutni ami nélkül nem lehet élni, ha adsz magadra valamit és kisvakut használsz.

    A teljes szett (vaku, táska, fényterelő)

    Hozzávalók

    • egy darab postás gumi
    • 15x9cm fekete és fehér karton (ha nincs otthon ilyen nem is vagy igazi fotós:)
    • fekete szigetelő szalag/papír ragasztó
    • olló/tapétavágó kés(magyarul snicccer)

    Elkészítés

    Első lépésként vágjuk ki a kartonból a két azonos méretű fekete és fehér téglalapot és ragasszuk őket össze a szélüknél fekete szigszalaggal, vagy a hátuknál, ha papírragasztót használunk. (Esztétikai szempontból ilyenkor is érdemes a szélét körberagasztani szigetelő szalaggal. )

    Érdemes a méretet úgy megválasztani, hogy épp beférjen a vaku hordtáskájába, így mindig velünk lesz, amennyiben a vakut a saját hordozójában tartjuk. A megadott 9x15cm a képen látható Sigma EF-500 DG Super vakuhoz tökéletesen megfelel.

    Következő lépés a rögzítés kialakítása. Mivel minden családban akad postásgumi – ez az a gumi amivel a postások a leveleket összefogják – ezt fogjuk használni a fényterelő rögzítéséhez. (Gyerek koromban ezzel rögzítettük a kötős sportszárat is meccsen, lehet, hogy innen az erős kötődés:) Megjegyzem, hogy a maximalisták dolgozhatnak tépőzárral is, de szerintem felesleges pénzkidobás.

    Rögzítés a vakura duplán megcsavart postás gumival

    A képen látható rögzítőfülek kialakításához egy gyors mérést kell végeznünk. Összesen négy darab kis bevágásra lesz szükségünk, amelyen keresztül tudjuk vezetni a postásgumit. Azért kell négy vágat, hogy biztosan tudjuk a vaku hosszabb és rövidebb oldalára is rögzíteni a fényterelőt. Tehát mérjük le a vaku fejének hosszabb oldalát, vonjunk le belőle 1cm-t, a maradékot felezzük meg és mérjük rá a karton rövidebb oldalának felétől az értéket mindkét irányba, majd tegyünk ugyanígy a rövidebb oldallal is. Ejtsünk ezeken a pontokon kb. 5-7mm hosszú bemetszéseket, melyeket érdemes kb. 1mm vastagra kitágítani és külön is leragasztani szigetelő szalaggal.

    Ezzel be is fejeztük az eszköz elkészítését amely nagy segítséget jelent például portrék készítése esetén, ahol a fény egyrészét a plafonra, egy másik részét az arcra tudjuk irányítani vele.

    Az eszköz működés közben (fekete oldalával a vaku felé – fényterelő üzemmódban)
    Ha ilyen jól használható barkács tippek nem is, de másféle, nagyszerű professzionális tippek találhatók Joe McNally: Kapd el a pillanatot! c. könyvében, amelyet a megjelenésig akciós áron (3.413,-) rendelhetsz meg a fotonlogról.
  • Külső vaku használata drót nélkül Canon géppel – OlcsóJános módszer

    A kiindulópont a következő. Adott egy nem túl drága kisvaku (lehetne k. drága is, ha csak egy van belőle) és el szeretnénk érni, hogy ne kelljen a vakupapucsba bujtatni, mondjuk, mert más szögből szeretnénk világítani, nem a lapos (és vörösszemes) „szembe babám ha szeretsz” módszerrel.

    Nos, Canonék direkt kiszúrásból, nem könnyítik meg a fotós dolgát. Nem OlcsóJános barátunk persze vesz Pocket Wizardot, vagy megveszi közel ugyanannyiért a Canon infrás cuccát, ami E-TTL módban tudja vezérelni a távoli vakut. Ez persze kényelmesebb megoldást kínál mint az itt leírtak, viszont az emez nem kerül semmibe. (Már természetesen a gépváz az objektív és a vaku árán kívül.)

    A dolog azon múlik, hogy a használni kívánt kisvaku képes-e elvillanni egy másik vaku villanására. A SIGMA EF 500 DG Super, és a Canon rendszervakui (remélem jól tudom) – azon kívül, hogy működnek E-TTL módban – képesek erre. Tessék elolvasni a vaku használati utasítását, hogy lehet átkapcsolni erre a módra.

    Mint ahogy az a leírtakból látható, nem kell Canon kompatibilis vakut használnod (mivel nem lesz a gépvázhoz hozzánőve:), az két kikötés van csupán, hogy manuálisan lehessen állítani a villanás erősségét és hogy elvillanjon a másik vaku villanására. Ezek után csak be kell állítanunk kézzel a villanás erősségét általában a távolság és a blendenyílás megadásával a vakun. A pontos módozat szintén kibogozható a használati útmutató segítségével.

    Ha a beépített vaku fényét nem szeretnéd derítésre használni érdemes a vaku fényerejét a lehető legkisebbre állítani, vagy alternatív megoldásként készíthetünk infravörös szűrőt egy darab előhívott filmből.

    Azokat, akik most abbahagyják az olvasást, hogy „ja kéremszépen ez egyszerű volt”, keserves csalódás fogja érni és bánni fogják mint a kutya ami hatot kölkedzett, hogy nem olvastak tovább, ugyanis ezen a ponton olyan képeket fognak készíteni mint a beépített vakuval, vagyis a másik vaku fénye egyáltalán nem fog látszani a fotón. (Vagyis ha hallgattak rám és letekerték a beépített vaku fényerejét, tök alulexponáltakat.)

    Itt jön a képbe ugyanis a Canon kiszúrás projektje. Nem elég, hogy a beépített vakut villogtatja fókuszsegédfény gyanánt, de a valódi villanás előtt még egy elővillanást is csinál, hogy megmérje az E-TTL expozíciós értékeket és kommunikáljon a többi E-TTL vakuval. Na ez az elővillanás az, ami elsüti a vakunkat és tutiziher, hogy a következő villanásig, amely gyakorlatilag azonnal bekövetkezik, nem töltődik újra. Szóval a fénye nem lesz rajta a képen. Szívás.

    De egy igazi OlcsóJános szereti a kihívásokat és nem retten meg, sem a vaku kézzel történő beállításától, sem más nehézségtől. Lássuk, hogy lehet kijátszani az elővillantást:
    – Nyissuk ki a beépített vakut és takarjuk el a kezünkkel vagy bármi olyan dologgal amitől a másik vaku érzékelőjét nem éri a beépített vaku fénye, vagyis nem fog elvillanni.
    – Állítsunk élességet és – most jön a lényeg – nyomjuk meg a vázon a * (Flash Exposure Lock) gombot. Ebben a pillanatban elvillan a beépített vaku E-TTL elővillantása és rögzíti az értékeket. Még mindig nem látja a másik vaku a beépített vaku fényét, tehát nem villant.
    – Vegyük el a kezünket vagy a beépített vakut takaró tárgyat és exponáljunk 16 másodpercen belül.

    Ne mond, hogy nem volt egyszerű. Szerintem egyedül is rájöttél volna:-)

    Ha ilyen jól használható barkács tippek nem is, de másféle, nagyszerű professzionális tippek találhatók Joe McNally: Kapd el a pillanatot! c. könyvében, amelyet a megjelenésig akciós áron (3.413,-) rendelhetsz meg a fotonlogról.
  • Na akkor egy hozzáértő a HDRI-nek nevezett Harry Potter képekről

    Na akkor egy hozzáértő a HDRI-nek nevezett Harry Potter képekről

    Először is azzal kezdeném, hogy utálom azokat az úgynevezett HDRI képeket (amik még csak nem is HDRI képek, hanem un. tone mapped képek) amik tökéletesen szürreálisan ábrázolják a világot. Ezek azok a képek amikkel tele van a flickr, meg az összes nagyobb blog „30 gyönyörzetes HDRI kép” című bejegyzése. Tudom, hogy a népek kajálják, de én annyira utálom őket, hogy itt nem is lesz illusztráció.

    Lehet azonban tónustérkép felhasználásával is realisztikus képet előállítani vagy egyszerűbben expozíció összeolvasztás segítségével.

    Ha ezen felvezető után van kedved kicsit megismerkedni a dolog hátterével – mi az a HDRI, hogy és mire használható, milyen tonemap algoritmusok milyen képet produkálnak – akkor látogass el ide (angol). Minden szava arany.

    A szerzőről meg csak annyit, hogy nem tudtam honnan ismerős a neve…

    … hát nem tonemap algoritmust írt az ember:-D (A kép Qtpfsqui nevű HDR készítő szabad szoftverből van.)

    Köszönjük a tippet gregoriosznak.

    Rendeld meg Joe McNally: Kapd el a pillanatot! c. könyvét a megjelenésig akciós áron (3.413,-)
  • Enfuse – HDR kép készítése másképp

    Enfuse – HDR kép készítése másképp

    Valójában már a címben hazudtam, de a fotonlog is bulvárosodik és gondoltam ilyen címmel biztos elolvassátok a bejegyzést. Igazából az egész bejegyzésben még egyszer fog a HDR kifejezés szóba kerülni, valójában arról van szó, hogy létezik egy program, amelynek segítségével elkerülhetjük az expozició sorozat HDR képpé, majd a HDR kép tónustérkép segítségével ismét alacsony dinamikájú (mondjuk JPG) képpé konvertálását és egy lépésben készíthetünk az expozíció sorozatból olyan képet, ami kellően részletgazdag mind az árnyékok, mind a csúcsfények viszonylatában.

    Az enfuse nevű program éppen erre való, csak sokaknak kissé fapados lehet, mivel parancssoros felületű, vagyis használatához el kell engedni az egeret és gépelni kell kezdeni. Valójában ez sem túl nagy probléma, de most mutatok egy egyszerű módszert ilyen kép előállítására. Nem kell hozzá más, csak a méltán népszerű Hugin nevű panorámakép készítő szoftver. (Aki nagyon vadulni akar készíthet a panoráma kép minden eleméből expozíció sorozatot, a Hugin képes ezeket a képeket is összeilleszteni és akár valódi HDR (exr) képként elmenteni az összeillesztett panorámaképet, vagy az enfuse segítségével egy részletgazdagabb JPG kép készítésére is.)

    A hugin segítségével a következőképp tehetjük meg ezt. Betötjük a képet, elhelyezzük rajta a kontroll pontokat és a Sticher fülön bekattintjuk a Blended Panorama (enfuse) jelölőnégyzetet.

    Az eredmény egy ilyen kép lesz:

    Összevetés képpen a jól exponált kép az expozíció sorozatból ilyen:

    A jól exponált kép némiképp kontrasztosabb, de az épület világos oldalán és az árnyékban lévő ablakokon lényegesen több részlet vehető ki az enfuse segítségével készített képen. Valamit valamiért :-)

    Aki többet szeretne tudni:
    Panoráma kép készítése huginnal – Tutorial
    HDRI – Nagy dinamika tartományú képek készítése
    qtpfsgui – ingyenes HDR készítő alkalmazás
    A mai ájánlat: Réka képei

  • Hova menjünk fotózni? – Bükk

    Hova menjünk fotózni? – Bükk

    Ha elegetek van a blogok olvasgatásából, menjetek kirándulni. A Bükk ideális hely, gyalog és – persze jobb idő esetén – kerékpáros kirándulásra is. No és rengeteg gyönyörű hely vár arra, hogy lefotózd. Többek között olyanok mint Bükkszentkereszt.

  • Film szkennelés házilag

    Film szkennelés házilag

    Ahogy már fenyegetőztem korábban, most megosztom veletek, hogyan lehet a filmről digitális másolatot készíteni kizárólag olyan összetevők segítségével, amelyek minden háztartásban megtalálhatók.


    Lássuk akkor a jól felszerelt háztartás kellékeit:

    • egy darab dianéző, hiányában egy erős fényü lámpa és két üveglap is megteszi
    • egy darab digitális fényképezőgép égy makró képes objektív (egy tükörreflexes sigma 17-70-nek vagy egy jobb kompakt megfelel a célnak)
    • egy állvány

    (Egy másik módszert olvashattok gyulus tollából két részben: 1. rész, 2. rész. Sajnos nekem az LCD-s módszer nem jött be, mert látszottak a pixelek a kész fotón. Persze tehettem volna a filmet messzebb a monitortól, de jobb ötlete támadt :)

    Ezek után csak le kell fényképezni – lehetőleg RAW formátumban a filmet – és letölteni a képeket a számítógépre. (Ha nem RAW formátumban fotozol mindenképp nagyon figyelj oda a fehéregyensúlyra, vagy használj napfény színhőmérsékletű lámpát, esetleg hagyatkozz az Auto White Balance-ra, ahogy gyulus mutatja.)

    A kész fájlt be kell tölteni egy RAW előhívó programba, a mi esetünkben ez a GIMP-be beépülő UFRaw, de tökéletes a Photoshopban található Adobe Camera RAW is, úgyis csak fehéregyensúlyt állítunk. Mivel a lámpa fénye valószínüleg nem fehér, pedig az lett volna jó, kattintsunk a szemcseppentővel a világos részre ami csak a lámpa fénye.

    A fehéregyensúlyt ezzel beállítottuk, vagyis a kép színei olyanok mintha fehér fénnyel világítottuk volna meg.

    Töltsük be az így korrigált képet az OK gomb megnyomásával a GIMP-be, majd vágjuk meg, forgassuk, el – ízlés szerint. Ekkor kapunk egy ilyesmi képet:

    A következő lépésként – mivel ez egy negatív film – invertálni kell a színeket.

    Az így kapott eredmény meglehetősen kiábrándító, valami ilyesmi lesz:

    Ennek az az oka, hogy a film gyárilag nem ugyanolyan érzékenységű a különböző hullámhosszú, vagyis színű fényre. Szóval ahhoz, hogy közelítőleg valós színeket kapjunk dolgoznunk kell még egy csöppet. Ezt a munkát a Görbék segítségével fogjuk elvégezni.

    Egyszerűen a különböző színkomponensek esetén a legsötétebb pontot máshova fogjuk elhelyezni, így:



    Ha így nem az igazi állítsunk kicsit a összes görbén egyszerre:

    Most már nagyjából színhelyes a fotónk, valami ilyesmi:

    Kellemes barkácsolást.

  • Csúszkák alapértékei – Lightroom egypercesek

    Csúszkák alapértékei – Lightroom egypercesek

    Össze vissza húzogattad az élesítés csúszkáit és nem tudod mi volt az alapbeállítás? Egyszerűen csak vissza akarsz állni valamelyik csúszka alapértelmezett értékéhez, anélkül, hogy oda kellene húzni? Kattints kétszer a a csúszka húzó részére és láss csodát… Persze ez a trükk a Photoshopban dolgozó Adobe Camera Raw-ban is működik.

  • 3 tipp a Lightroom munkaterületének maximalizálására – Lightroom egypercesek

    3 tipp a Lightroom munkaterületének maximalizálására – Lightroom egypercesek

    Ha mondjuk egy notebook kijelzőjén kell dolgoznunk a Lightroommal, jól jöhet egy pár trükk amivel a munkaterület megnagyobbítható.

    Az első tipp, amire mindenki rájön, aki megnézi a felületet, hogy az egyes panelokon lévő ki háromszögre kattintva kinyithatjuk és becsukhatjuk őket. A második, hogy a bal és jobb oldali panel eltüntethető és előhívható a TAB billentyűvel. A harmadik pedig, hogy ha a kis háromszögnek van helyzetérzékeny menüje, amivel beállíthatjuk hogy automatikusan ki- és bekapcsolódjanak a panelok.

    Mégtöbb Lightroom egyperces.

    Ha többet szeretnél tudni az Adobe Photoshop Lightroomról rendeld meg Baráth Gábor – Adobe Photoshop Lightroom fotósoknak c. könyvét. Akciós ára: 2058.-
  • Hova menjünk fotózni? – Ausztrália

    Hova menjünk fotózni? – Ausztrália

    A spottr egyik bejegyzéséről eszembe jutott egy pár dolog úgyhogy előtúrtam egy képet, hogy csorogjon a nyálatok. A képet igazi filmre exponáltam és remélem el tudjátok képzelni, hogy milyen érzés volt a filmet a hátizsákomban tudni még 2 hétig, míg itthon aztán előhívattam.

    Aki nem lenne jártas a dologban, annak elmondom, hogy a kép az Uluru (Ayers Rock) nevű hegyet ábrázolja, ami véres nagy semmi közepén mered ki a földből.

  • Mikor menjünk fotózni? – A kék óra

    Mikor menjünk fotózni? – A kék óra

    Egy biztos: a leghangulatosabb fotók nem délben készülnek. Hanem? Természetesen akkor amikor jók a fények. Hajnalban, napnyugtakor és napnyugta után az úgy nevezett kék órában.

    A napnyugta utáni kb. egy órát azért hívják kék órának, mert a képen nem fekete, hanem nagyon sötétkék lesz az ég köszönhetően a hosszú expozíciós időnek és az ég valódi színének. Az itt látható kép szenteste készült fél öt tájban. Nem egy míves darab, de illusztrációnak megteszi :-)

FOTONLOG
Adatvédelmi áttekintés

A fotonlog semmilyen személyes információt sem gyűjt rólad, azonban az oldal működéséhez néhány esetben szükséges cookie-kat elhelyezni a böngésződben.