Kategória: Különvélemény

Engedj be (Låt den rätte komma in)

Ez most ismét egy nem a fotózásról szóló bejegyzés. (Valószínűleg már gyanakszol, hogy az egész fotós cucc csak a beetetés volt, hogy megfelelő mennyiségű látogató gyűljön össze, akit aztán lehet mérgezni a kultúrával. Lehet, hogy igazad is van.) Mindenesetre most egy olyan filmről szeretnék beszámolni, amiben kevesebb erőszakos jelenet van, mint egy jobb hatórás hiradóban vagy egy tetszőleges Shakespeare műben (majdnem beleértve a 75. szonettet is) mégis azt írták ki a plakátra, hogy horror. Pedig a legszebb film amit a szeretetről és másságról valaha is csináltak.

A film az imdb-n.

2009. július 07.
Zsámbék Jazz Open

Most egy rendhagyó – jó magyar kifejezéssel élve Off Topic – programajánló következik. Egyrészt azért rendhagyó, mert egy lezajlott eseményről szól, másrészt mert nem a fotózásról. Amikor körbekérdeztem a barátaimat, hogy ki akar csatlakozni hozzánk (a programot A. találta), Hocsi barátom – aki szerint a metál azért nem jó mert túl sok hang van benne – visszakérdezett, hogy ez a Zsámbék Jazz Open valami tenisz verseny? Pedig nem.

Az esemény tíz éve kerül megrendezésre, de még nem sikerült eljutnom, pedig már tervezem egy ideje. Túl nagy hírverést most sem kapott, de A. szerencsére elkapta a rádióban, így idén elmentünk végre. Tegnap, mint tíz éve az elsőn Snétberger Ferenc játszott, most egy nagyon jó trombitás Markus Stockhausen társagágában. Maga a rendezvény a Romtemplom elötti kis réten kerül megrendezésre. Aki már járt ott biztos látta a színpadot.

Tegnap este szerencsére jó idő volt, csak az elején ijesztgetett bennünket az eső. Mire mi odaértünk A.-val, már elfogytak a jegyek, viszont – ha már szék nem is volt, a fűbe azért le lehetett heverni. A pletykákra éheseknek még hozzátenném, hogy a nézők között látható volt Vámos Miklós író, aki zöld színű bicajt ábrázoló pólójához színben harmonizáló nadrágot, fekete zoknit és programozó papucsot viselt.

Én inkább zenét hallgatni mentem, úgyhogy A. kapva kapott az alkalmon – és a fényképezőgépemen – és csinált pár jó képet. Nem mintha neki nem lenne sajátja, de azt akkor nem én cipelném gondolom:-)

Amúgy, hogy visszatérjünk a fotózáshoz, ha nem akarod zavarni a körülötted levőket a zene élvezetben és mindenképpen fotózni akarsz, vigyél magaddal inkább egy kompakt gépet, mert a tükörreflexes gép borzasztó hangosan exponál.

Végezetül pedig, hogy kb. fogalmad legyen róla, hogy milyen volt, felvettem egy számot videóra a mobilommal. Ebből adódóan ne várj valami nagy minőséget. A szám második felére rájöttem, hogy ha törökülésben ül az ember akkor allvány helyett a lábfejének támaszthatja a mobilját.

2009. július 04.
30 megapixeles Smena

Ennek a bejegyzésnek az ad szomorú aktualitást, hogy a Kodak nem gyártja többé a Kodachrome filmet, vagyis eljött az ideje , hogy felvásároljuk a készleteket az Aldiban és elővegyük a padláson porosodó Smenákat, Zeniteket, stb, hiszen ki tudja, meddig gyártanak még hívót meg egyéb vegyszereket és papírt egyáltalán. Ha van kedved lapozz vissza a film nekrológjához.

A bejegyzés másik aktualitása a szkenner – ami új szerzemény – és amely az amúgy ék egyszerű Smena Symbol fényképezőgépből 30+ megapixeles gépet csinál. A mai legbutább lapolvasok is 4800 DPI felbontással képesek filmet beolvasni, vagyis egy leica kockából képesek vagyunk nagyjából 6800×4500 pixeles képet készíteni, amit 240 PDI-vel nyomtatva (ami nagyon jó minőségnek számít ekkora képnél) egy 70x45cm-es képet jelent. Vagyis bőven elegendő 2400DPI-vel szkennelni, hacsak nem akarsz óriásplakátot készíteni.

Amúgy felbontásokról itt olvashatsz bővebben. Ezen felül ha nincs véletlenül kéznél szkenner, léteznek házilagos megoldások is film digitalizálásra.

Jó, most jössz nekem a minőséggel, hogy a nyomába sem ér az 5D-nek, meg hogy az optikai felbontás az nincs is 4800 DPI. És különben is, a cím láttán leízzadtál, hogy mik vannak és most kezdesz magadhoz térni. Ezekre az a válaszom, hogy ha ezt egy digitális géppel fotóztad volna órákig szenvedhetnél, hogy ilyen hatást érj el, én meg csak a görbéken állítottam egy pöttyet. (Nem mondom, hogy jobb lenne a Smena (de azért annyi megapixeles amiről álmodni sem mertél:), egyszerűen csak másra való.)

Ha össze szeretnéd hasonlítani a barkács megoldással itt megnézheted ugyanezt a képet másik módszerrel „nagyítva”.

Végezetül pedig mivel most nincs külön gyűjtés, nézd meg a tumblr-en amiket ezen a héten gyüjtöttem, remélem jó lesz inspirációnak.

2009. június 30.
Tumblr – Heti összefoglaló

Ismét eltelt egy hét anélkül, hogy komolyabb írásművet publikáltam volna. Igaz, hogy közben Ákos elkezdte átnézni a fordítást, tehát lassan visszafordíthatatlanul megy a dolog a maga útján és ha isten is úgy akarja ősszel megjelenik Scott Kelby Photoshop CS4 digitális fotósoknak című könyve.

Ha már itt tartunk, fordítási szempontból rossz volt – mivel nem tudtam az előző fordítást használni, nektek viszont jó hír, hogy az utolsó magyar nyelven megjelent változathoz képest teljesen átírták, vagyis azoknak is érdekes olvasnivaló lehet, akik az előző – CS2-ről szóló – verziót olvasták. Most ennyit, a könyvet meg vegyétek fel a karácsonyi ajándék listára.

Folytassuk a szokásos tumblr összefoglalóval:

Rájöttem, hogy a Smenában vissza lehet tekerni a filmet és most egy kétszeres expó sorozaton gondolkodom (szoftverrel egyszerű ilyet csinálni de csalás). Igazából már elkezdtem, de ki tudja, hogy mi lesz belőle (ha bármi is beszámolok róla igérem). Na akkor nézzetek egyet Branislav Fabijanic-tól.

A vakuzással ismerkedőknek javaslom, hogy nézzék meg Dustin Diaz Flickr oldalát, ahol nem csak a képeket nézhetjük meg, hanem a hozzájuk tartozó világításról is láthatunk képeket leírással.

2009. június 24.
Tumblr – Heti összefoglaló

Hű ez elég bizarr. Az előző bejegyzés címe ugyanez, ami azt jelenti, hogy nem írtam semmit sem az elmúlt héten. Jó, most nyakamba szakadt egy csomó meló és azok után szaladgáltam, meg befejeztem a fordítást, úgyhogy most megy a maga útján a dolog tovább – szakmai lektor, nyelvi lektor, tördelő, nyomda aztán valamikor ősszel lesz egy új magyar nyelvű Scott Kelby könyv nektek olvasni. (Kommentben lehet találgatni, hogy melyik:-)

Akkor most a tumblr-ről néhány saját gondolat. Arra, amire nekem kell – képeket elrakosgatni, rövid megjegyzésekkel – tökéletes. Van a böngészőbe szerelhető egyszerű gomb amire csak rákattint az ember, kitölti a formot és kész is van a post. Tíz másodperc, zseniális.

Van azonban egy fontos dolog amire rájöttem a tumblr-rel kapcsolatban. Mégpedig, hogy nem szabad foglalkozni azzal, hogy hányadik magyar vagy meg hány pontod van, mert rossz irányba visz. (Azoknak akik nem tudják, a tumblr-en pontokat lehet kapni arra, ha valaki bejelölte a bejegyzésedet jónak, vagy esetleg megjelenítette a saját blogján is, stb. és ezek alapján megmutatja, hogy mondjuk Magyarországon a világban hányadik vagy.) Vannak olyan emberek, akiket ez hajt, őket viszonylag rövid ideig követtem és innen üzenem, hogy tessék lefotózni a nemi szerveket egy vonalzó mellet és abból egyszerűbben kiderül, hogy kinek nagyobb…

Ezen felül azt vettem észre, hogy van néhány ember, akinek az ízlése közel áll az enyémhez, ezeket követem, de nem követek olyanokat akik nagyon népszerűek, mert rengeteg zajt (ismétlést a reblogok miatt, szar képet, hülyeségeket) kell átnéznem. Az ilyenek, ha többé kevésbé értelmes tartalmat szolgáltatnak, mennek a feed olvasóba. Most 9 embert követek, mind magyar és mind viszonylag jó képeket oszt meg és főleg képeket. Ez sokkal jobb mindha magamnak kellene mindet megkeresni, ráadásul ezekről eszembe jutnak dolgok amiket meg én osztok meg velük – hiszen a legtöbbjük viszont követ engem.

És most jöjjön a múlt hét felfedezetteje (számomra) – napfalevel:

A többit a – mint az pl. unikumos pulyka recepjét – megtalálod a tumblr-en.

2009. június 17.
tumblr – eszpee ajánlásával

Még nem tudom mi lesz belőle, de tök egyszerű rá posztolni olyanokat, amiket nem akarok itt megírni, vagy nem így, vagy csak jegyzetnek, vagy tudomisén. Aztán lehet, hogy elfogy a lelkesedés, akkor bocs. Lehet követni itt.

2009. június 06.
Mastering Digital SLR Photography – This page intentionally left blank

Néha bizonyos – angol nyelvterületre szánt – könyvekben látható a címben szereplő kifejezés. Elgondolkoztatok már rajta, hogy mennyire értelmetlen dolog ez?

Főleg azért, mert ha ráírod egy oldalra, hogy ezt az oldalt szándékosan hagytuk üresen akkor az az oldal már nem üres, vagyis e helyett helyesebb lenne, ha azt írnák rá, hogy erre az oldalra szándékosan helyeztük el az ezt az oldalt szándékosan hagytuk üresen szöveget, hogy mégse maradjon üresen.

Ha tudja valaki, hogy miért kell a csökött amerikaiakat tájékoztatni arról, hogy egy könyven lehetnek oldalak felirat nélkül is ossza már meg velem. Előre is köszönöm.

Részlet a Mastering Digital SLR Photography című könyvből, amit elolvashatsz az interneten.

2009. május 29.
Fotósopp fordítás

Előljáróban csak annyit, hogy készül nektek új olvasnivaló, hogy mi azt még nem árulom el. Ezt most nem én írom, csak a fordítást csinálom és ez ügyben szembesültem egy-két rendkívül érdekes fordítással a magyar nyelvű Photoshop CS4 felületén. Ez bizonnyal nem újdonság azoknak akik a szoftvert magyar nyelven használták eddig is, én azonban biztos vagyok benne, hogy ha kész a könyv a magyar változatnak híre hamva sem marad a gépemen.

Kezdjük azzal, hogy nem is sikerült az összes stringet lefordítani:

Aztán jön az a fordítás amin sírva röhögtem, a Bridge gyári beépített kulcsszavai, az angolban abc sorrendben: Birthday, Graduation, Wedding. Hogy mi okozhatta a harántimpulzust a szoftver felületének fordítójánál, nem tudom, talán a Graduated Filter, de az meg fokozatos szűrőnek van fordítva.

Aztán, nem hiszem hogy „vignetta utánvágása” kifejezés létezne, de ha mégis valami olyasmit kellene jelentsen, hogy a füzetboritó cimkéjének valaki után dobása, ezzel szemben a Post Crop Vignetting a vágás utáni vignettálást jelenti, vagyis, hogy a megvágott képre fogjuk a vignettálást beállítani.

És ezek csak azok a marhaságok amiket hirtelen összeszedtem, a szoftver egész felülete telis-tele van borzasztó fordításokkal, mint a fill light ami egyértelműen derítés (esetleg derítő fény) de semmi esetre sem világos kitöltés. Brrrr. Tudom, hogy nem egyszerű egy szoftvert lokalizálni, az OpenOffice-szal elég sok munkánk volt, de ez szánalmas eredmény, főleg ha azt nézzük, hogy a képszerkesztők piacvezetőjéről van szó.

2009. május 08.
Egy kép margójára

Szóval az egész Kálló Péter képével kezdődött ami megjött a feed olvasómba. A kép maga zseniális, mind technikai mind mondanivaló szempontjából. Direkt nem írtam művészi hatást, mert ez nem műkorcsolya, plusz nem én akarom megmondani, hogy mi a művészet. Elemezhetnénk, hogy milyen eszközöket használ ehhez, de minek… a kép egyszerűen zseniális és tedd a szívedre a kezed, te megcsináltad volna így?

Sajnos erről azonnal az ellenpont jutott az eszembe, azok a semmitmondó fotók, amelyeket a legtöbb tömegízlést kiszolgálni hivatott blogon látok. Valójában mindig is utáltam azt amikor a közösség/tömeg mondja meg, hogy mi a jó, vagy a szép. Abból általában baj van, főleg akkor, amikor üzleti érdek van a dolog mögött. Vagy ahogy azt nagybecsű, valahavolt iskolatársam mondta volt: „…mert nem biztos, hogy jót tesz neked, ha kiszolgálják az izlésedet”.

Nem hiszek a tömegeknek gyártott képekben, tv műsorokban, de az irodalom és zene oktatásban sem hittem soha. Aztán felnőtt fejjel meg Dosztojevszkijt olvasok meg Bach-ot hallgatok. Valahogy kialakul, hogy mi az érték és mi nem, szép lassan leszűri az ember és rájön, hogy a milicista halálát vagy Brahms kettős versenyét valami kiemeli a sok szar közül.

Sajnos nem tudom megmondani, hogy mi az, az én képeim se mind jók, zseniális meg nincs is közöttük. De meg tudom ítélni, hogy mi a jó kép és mi az ami csak fél másodpercig érdekes. A legtöbb meg sajnos addig se.

Szóval állj meg egy perce és nézd meg Kálló Péter képét újra, mert JÓ.

2009. április 14.
Na akkor egy hozzáértő a HDRI-nek nevezett Harry Potter képekről

Először is azzal kezdeném, hogy utálom azokat az úgynevezett HDRI képeket (amik még csak nem is HDRI képek, hanem un. tone mapped képek) amik tökéletesen szürreálisan ábrázolják a világot. Ezek azok a képek amikkel tele van a flickr, meg az összes nagyobb blog „30 gyönyörzetes HDRI kép” című bejegyzése. Tudom, hogy a népek kajálják, de én annyira utálom őket, hogy itt nem is lesz illusztráció.

Lehet azonban tónustérkép felhasználásával is realisztikus képet előállítani vagy egyszerűbben expozíció összeolvasztás segítségével.

Ha ezen felvezető után van kedved kicsit megismerkedni a dolog hátterével – mi az a HDRI, hogy és mire használható, milyen tonemap algoritmusok milyen képet produkálnak – akkor látogass el ide (angol). Minden szava arany.

A szerzőről meg csak annyit, hogy nem tudtam honnan ismerős a neve…

… hát nem tonemap algoritmust írt az ember:-D (A kép Qtpfsqui nevű HDR készítő szabad szoftverből van.)

Köszönjük a tippet gregoriosznak.

Rendeld meg Joe McNally: Kapd el a pillanatot! c. könyvét a megjelenésig akciós áron (3.413,-)

2009. március 20.