Hoztam nektek két fotót a tegnap Csepelen, jó hangulatban lezajlott kollódista bográcsozásról. Az elsőt azért mert a cici és a koponya mindig siker (lájkoljatok! :), a másodikat pedig azért, hogy lássátok, milyen izgalmas volt a helyszín.
A következő történetet Flesch Bálinttól a régi fényképészeti eljárások nagy tudorától vettem és gondoltam megosztom veletek, hogy lássátok, hogy is mentek a dolgok anno. Egy unokája így beszélte el Divald fényképező kirándulásait a tátrai csúcsokhoz és tengerszemekhez, amelyeken néha 10-15, vagy…
Szeretem ezeket a fákat. Hihetetlen, hogy mi mindent kibírnak és mindennel dacolva újra és újra hajtásokat hoznak, még akkor is amikor már azt hinnéd el fognak pusztulni. Emlékszel a félfára?