Befejeztem Scott Kelby – A vakus könyv c. munkájának fordítását és most összeszedtem pár dolgot, amit jó ha tudtok, ha rendszer vakukkal kisérleteztek.
Elmélet
A vaku fényéről azt a legfontosabb megjegyezni, hogy nagyon rövid (1/1000s nagyságrendben) ideig tart. Ebből következőleg gyakorlatilag mindegy milyen záridőt választasz, az csak a külső fény megvilágítási idejére fog hatni.
Egyszerűbben, minél közelebb van a záridő ahhoz amilyenre vaku nélkül állítottad volna az expozíciót, annál világosabb lesz a háttér, hiszen annál több ideig világítja meg a környezeti fény a képkockát. Sötét háttér rövidebb záridő, világosabb háttér hosszabb záridő.
A vaku tulajdonsága, hogy – mivel közel van a témához – egyenetlenül világítja meg a környezetet. Vagyis ami közel van hozzá ki fog égni, ami messze van tőle az meg be fog bukni. Ezért érdemes úgy komponálni a képet, hogy a téma előtt ne nagyon legyen semmi.
TTL üzemmód
A vaku fényerejét a gépvázunk a fényméréséri gyújtótávolság és távolsági adatoknak megfelelően tudja vezérelni, ha a vakut a gép vakupapucsához csatlakoztattuk, vagyis nem sok dolgunk van, csak be kell állítani a megfelelő rekesz záridő párost (lehetőleg manuális módban) lenyomni a gombot és bízni a gépben. Ha nem megfelelő a megvilágítás próbáld meg a vakuexpozíciót növelni vagy csökkenteni. Ha manuális vakud van, akkor a kulcsszám lapján számolhatsz blendeértéket.
Vakuzás visszavert fényben
A vaku szemből meglehetősen lapos képet ad ezért amennyiben fehér plafon vagy fal van a közelben (3m) megpróbálhatod a vaku fényét arra irányítani, hogy onnan verődjön vissza a témára. Ilyenkor két három fényértékkel több fénymennyiségre van szükséged a megfelelő expozícióhoz. A TTL üzemmód ezt kiszámolja neked, manuális üzemmódban neked kell biztosítani a vaku expozíció korrekció segítségével.
Derítés
Vaku szinkron
Először is érdemes tisztában lenni azzal, hogy mit jelent a vakuszinkron. Nagyon röviden: a redőnyzárak működéséből következően a vaku fénye csak akkor tudja a teljes kockát bevilágítani, ha a zár teljesen nyitva van. Rövidebb záridők esetén (tipikusan 1/250-nél rövidebb) az első és második redőny párhuzamosan fut le úgy, hogy a fény csak egy kis csíkon éri az érzékelőt. Ha ilyenkor egy villanással vakuzol, csak a kép egy részét fogja a fény érni. Ezekben az esetekben a High Speed Sync segít, amikor a vaku nem egyet villan, hanem strobószkópikusan nagyon rövid idő alatt sokat.
Bővebben ebben az angol nyelvű videóban:
A kulcsszám
Lássuk először a korrekt stúdiófotós eljárást. Beállítod az érzékenységet, a zársebességet, majd odamész a modellhez a fénymérővel, elvillantod a vakut és a fénymérő mond neked egy rekeszértéket amivel jól exponált képet készíthetsz. Lássuk, hogy lehet kihagyni ebből a fénymérőt…
A megoldás a kulcsszám nevű értékben rejlik. Ez az érték azt mondja meg, hogy (ISO 100 érzékenység mellett) a adott távolságról (1m) történő, a vaku teljes fényerejű elvillanásakor hányas blendét kell használnunk. Természetesen, ha két méterre visszük a vakut, a rekeszt ennek a felére (egy fényértékkel nagyobbra) kell nyitnunk.
Lássunk most egy példát. Az én Sigma kisvakum maximális kulcsszáma (105mm-es zoom esetén) 50. Vagyis elméletileg (ISO 100 érzékenység mellett) 12,5m távolságból 4-es rekesszel készíthető vele jólexponált kép. Ha ezzel szemben a távolság 6,25m akkor már 8-as rekeszt kell használni, vagy ha 4-es rekeszt szeretnél mégis, akkor a vaku teljesítményét kell a felére venned.
Mivel ez a matek nem megy mindenkinek elsőre a vaku gyártók általában ennek a kiszámítását és kijelzését beépítik a vakukba. Neked csak be kell állítani az ISO értéket és a használni kívány blende értéket, majd addig játszani a vaku teljesítménnyel amíg a mért távolság be nem áll a kijelzőn.
Fényformálók hatása
Barkács megoldások
Házi készítésű fényterelő
Hozzávalók
- egy darab postás gumi
- 15x9cm fekete és fehér karton (ha nincs otthon ilyen nem is vagy igazi fotós:)
- fekete szigetelő szalag/papír ragasztó
- olló/tapétavágó kés(magyarul snicccer)
Elkészítés
Első lépésként vágjuk ki a kartonból a két azonos méretű fekete és fehér téglalapot és ragasszuk őket össze a szélüknél fekete szigszalaggal, vagy a hátuknál, ha papírragasztót használunk. (Esztétikai szempontból ilyenkor is érdemes a szélét körberagasztani szigetelő szalaggal. )
Érdemes a méretet úgy megválasztani, hogy épp beférjen a vaku hordtáskájába, így mindig velünk lesz, amennyiben a vakut a saját hordozójában tartjuk. A megadott 9x15cm a képen látható Sigma EF-500 DG Super vakuhoz tökéletesen megfelel.
Következő lépés a rögzítés kialakítása. Mivel minden családban akad postásgumi – ez az a gumi amivel a postások a leveleket összefogják – ezt fogjuk használni a fényterelő rögzítéséhez. (Gyerek koromban ezzel rögzítettük a kötős sportszárat is meccsen, lehet, hogy innen az erős kötődés:) Megjegyzem, hogy a maximalisták dolgozhatnak tépőzárral is, de szerintem felesleges pénzkidobás.
A képen látható rögzítőfülek kialakításához egy gyors mérést kell végeznünk. Összesen négy darab kis bevágásra lesz szükségünk, amelyen keresztül tudjuk vezetni a postásgumit. Azért kell négy vágat, hogy biztosan tudjuk a vaku hosszabb és rövidebb oldalára is rögzíteni a fényterelőt. Tehát mérjük le a vaku fejének hosszabb oldalát, vonjunk le belőle 1cm-t, a maradékot felezzük meg és mérjük rá a karton rövidebb oldalának felétől az értéket mindkét irányba, majd tegyünk ugyanígy a rövidebb oldallal is. Ejtsünk ezeken a pontokon kb. 5-7mm hosszú bemetszéseket, melyeket érdemes kb. 1mm vastagra kitágítani és külön is leragasztani szigetelő szalaggal.
Ezzel be is fejeztük az eszköz elkészítését amely nagy segítséget jelent például portrék készítése esetén, ahol a fény egy részét a plafonra, egy másik részét az arcra tudjuk irányítani vele.
Házi készítésű szűkítő feltét kisvakura
Az elkészítés annyira egyszerű, hogy elmondani is szégyellem. Főként, hogy 10 perc önálló bénázás után megnéztem az első találatot a google-ben. Na mindegy, kell hozzá dekorgumi meg vastag fekete ragasztó szalag. Leméred körbe a vakudat, kivágsz egy akkora oldalú téglalapot a dekorgumiból, körbetekered, a ragasztó szalaggal megragasztod. Kész.
Ötlet innen.
Tipp: a snoot kör alakúra formázásában és a ragasztásnál is segít, ha katonai varrógéppel (gyk. tűzőgéppel) összetüzzük a dekorgumit. Ha ügyesek vagyunk pont akkorát csinálunk, amire pont rá lehet húzni egy napellenzőt.
Infrás vakukioldó házilag
Komoly ember nem használja a beépített vakut, mivel lapos, vörösszemes képet lehet csak készíteni vele, amivel utána csak a baj van. Azért egy dologra mégiscsak használható, hogy kioldja a másik vakut a villanásával. Igen ám, de ilyenkor az ő fénye is rajta lesz a képen, ami nem baj ha deríteni akarunk vele, de baj, ha mondjuk egy kemény oldalról világított portrét akarunk csinálni. Ilyenkor a legegyszerűbb módszer, ha áttereljük a vaku fényét az infravörös tartományba, amit a slave vaku érzékel, de a képen nem látszik.
A következő egyszerű eszköz, kis változtatással bármilyen tükörreflexes fényképezőgéppel működik. (Ha egy kompakt géppel szeretnénk kipróbálni a kisvakus világítás trükkjeit, még egyszerűbb dolgunk van, hiszen a rögzítést egyszerűen megoldhatjuk egy csík szigetelő szalag segítségével.)
Hozzávalók
- egy kis darab kiégett (napfényben tíz másodpercig exponált) film
- egy kevés habkarton (kapható minden dekorboltban)
- egy kis tépőzár (leszerelhető régi sportcípőről, vagy barkácsboltban is kapható:)
- fekete szigetelő szalag (a fotós legjobb barátja a csipesz után, mindig legyen nálad)
- lyukasztó, olló, szike
- katonai varrógép (népies nevén tűzőgép a tépőzár rögzítéséhez
Első lépésként vágj ki egy kb. 1cm széles csíkot a filmből és hajtsd össze háromrét, hogy egy kb. 1x1cm-es négyzetet kapj. Vágj le egy csík szigetelő szalagot és lyukaszd ki a közepét, majd ragaszd rá a filmet. (Ennél a pontnál a kompakt gép tulajdosok meg is állhatnak és a szigszalaggal rögzthetik a vakura a készséget.)