Tegyük fel, hogy nyaralni megyünk – mondjuk a jövő nyáron (bár mi épp most jöttünk meg, bibibi:) – és szeretnék barátainkról és ismerőseinkről hangulatos esti képet készíteni. A legrosszabb amit ebben az esetben tehetünk, hogy használjuk a gép beépített vakuját, mert ettől nem elég, hogy lapos lesz a kép és vörös szemű lesz a portré alanya, ráadásul a háttér sem fog látszani rendesen. Szóval ilyen képet kizárólag demonstrációs célből készítsünk, ha az esti képek elrontásáról írunk blogbejegyzést:
Nos, ha nem használhatunk plusz fényforrást, kénytelenek vagyunk vagy az érzékenységet vagy a záridőt növelni. Mivel az ISO növelése a zaj növekedésével jár együtt válasszuk a hosszabb záridőt. Ehhez azonban – mivel a kép 1s körüli záridővel készült – találnunk kell valamilyen fix pontot a fényképezőgép számára. A legjobb megoldás egy állvány használata, de rossz esetben egy pad vagy korlát is megteszi. Ezen kívül a modellt is rá kell venni, hogy mozdulatlan maradjon az expozíció ideje alatt. Ez a kép már lényegesen jobb – főleg, mivel épp naplemente után készült és az ég sötétkék, nem fekete. A szakirodalom ezt hívja kék órának és ha esti fotókat akarunk készíteni érdemes ezt az időszakot megcélozni.
De még ezen is javíthatunk egy kicsit, ha be tudjuk kapcsolni a második vagy hátsó redőnyre szinkronizálás funkciót a fényképezőgépünkön. Ilyenkor a gép exponál egy hosszút, ami idő alatt a háttér megfelelően megvilágított lesz, majd a második redőny lefutása előtt (mielőtt a zár bezár:) a vakuval is megvilágítja a témát. Így az utolsó pillanat be fog fagyni és – ha minden jól megy – modellünkről élesebb és háttérből jobban kiemelkedő képet fogunk rögzíteni.
Mivel ez a funkció a beépített vakuk egyetlen értelmes használati esete a nappal szemben készült képek derítésén kívül, ezért a gyártók általában elrejtik valamilyen almenü almenüjébe. A Canon 20D-n például a Custom functions menüpontban a 15. pont és itt 2. redőnynek (2nd curtain sync.-nek) hívják. A Nikon tulajdonosok slow sync-ként keressék ezt a funkciót a használati útmutatóban.
Ezt a technikát a lomográfia is használja, a Colorsplash-t például kifejezetten az erre találták ki.
Csak ott kifejezetten az a szándék, hogy a hosszan nyitott zárral jól mozogjunk, és az utolsó pillanatban, a villanó vakuval „befagyasszunk” egy jelenetet.
„Ez az egyetlen értelmes használati esete…, ezért a gyártók általában elrejtik…”
:))))))
Ez jó volt!