Újabb analóg képek II.

Ha előhívtuk a filmet, a következő lépés a nagyítás készítése. Ehhez szükség van pár dologra:

1. teljesen fénymentes vizes helység árammal (legtöbb fürdőszoba megteszi, ha jól betömöd a lyukakat, amin a fény be tudna jönni)
2. nagyítógép, időzítő (hogy ne neked kelljen a megvilágítási időt mérni és ki/be kapcsolni a nagyítógépet), labor lámpa (vörös fényű, hogy láss valamit, de ne tedd tönkre a papírt)
3. vegyszerek (hívó, megszakító fürdő, fixír) 
4. csipeszek, hogy ne pancsolj a vegyszerekben
5. fotópapír (Ha nagyon a minőségre mész megpróbálkozhatsz a barit papírral, de hacsak nincs króm szárítód, válassz RC papírt, az megszárad a csempére felragasztva is. Nem javaslom továbbá a Polygrade – változtatható kontrasztú – papírok alkalmazását sem, hacsak nincs pontosan az előírt színű laborlámpád és szűrőkészleted a nagyítóhoz. Ezek a papírok ugyanis a megvilágítás színének megfelelően változtatják a kontrasztjukat és csak az előírt színű (általában borostyán) laborlámpa használható hozzájuk.)
6. opcionális nagyítókeret, óra (ha nem akarsz magadban számolni végig, amíg a hívóban ázik a papír)

2. lépés a nagyítás. A nagyítás valójában ugyanolyan fotokémiai folyamat, mint a fénykép felvétel elkészítése, mindössze annyi a különbség, hogy a papír jóval kevésbé érzékeny mint a film. Épp ezért pontosan ugyanazok a tényezők játszanak itt is szerepet, mint a fotózásnál, vagyis a blende (jelen esetben a nagyítógépen), a megvilágítási idő és a hívás ideje.

Hogy megfelelően meg tudjuk választani a a paramétereket, először is a hívási időt fogjuk lerögzíteni. Ha megnézed a hívó használati útmutatóját, fogsz találni rajta ajánlott hívási időt, ami általában 1-2 perc. Válassz egy hívási időt (mondjuk 2 perc) és tartsd magad hozzá a folyamat végéig.

A blende megválasztása a következő kényes kérdés. Érdemes minél kisebb blendével dolgozni (ugye ilyenkor kevésbé fontos a pontos élességállítás a nagyobb mélységélesség miatt) viszont nagyon kicsi blende mellett nagyobb megvilágítási idő kell. Érdemes az expozíciós időt 20s körüli időre belőni, mert akkor kevésbé fog látszani az esetlegesen beszűrődő vagy a nagyítógépből kijövő fény (nem lesz szürke fátyol) a képen. Szóval állítsd a nagyítógép blendéjét egy állásba és a folyamat végéig ne piszkáld.

Most következik a megvilágítási idő kiválasztása. Ehhez érdemes csinálni egy expozíció sorozatot egy papírra, egy kartonlap segítségével 5 vagy 10 másodperces időintervallumonként.

Ha ez mind megvan, akkor lehet kezdeni a munkát, aminek a rövid összefoglalása a következő. A nagyítógépen beállítod a papír helyét és a képkivágást. Én egy 13×18-as kartonlapot szoktam használni, amit a megfelelő pozícióban a két sarkánál a nagyítógépet tartozó deszkára ragasztok, így a fotópapírnak megvan a pontos helye csak pontosan a kartonlapra kell tenni, amit sötétben is könnyen meg lehet tenni a kartonlap széleinek kitapogatásával. (Persze amíg a papírt kiveszed a nagyítógép lámpáját ki kell kapcsolni.)

Ezek után jön az expozíció, majd pofával előre belecsúsztatom a képet a hívóba és csipesszel megfordítom. Az egész hívási folyamat alatt célszerű a papírt mozgatni, amit sokan csipesz segítségével szoktak megoldani én viszont a tál lötyögtetése mellett vagyok, mert akkor nem sérül a papír felülete.

Ha letelt az idő, megy a kép a stopfürdőbe (1,5% ecetsav) pár másodpercre, majd a fixírbe. Az, hogy ez mennyi idő elolvasható a fixír használati útmutatójában. Vannak gyors (30-60s-os) és normális (5-8 perces) anyagok. Ezek után már csak ki kell mosni folyóvízzel a maradék vegyszereket (5-10 perc) és már lehet is a csempére tapasztani a képet.