Árképzési szabályok (nem csak) fotósoknak

A fényérték levelező listán ment az elmúlt napokban a polémia, arról, hogy mennyiért vállalhatja el egy kezdő profi egy 2-3 órás rendezvény fotózását. Erről eszembe jutott egy csomó dolog, amit most megosztok veletek.

Dolgozz ingyen vagy dolgozz rendes áron. Sose dolgozz olcsón

De mi is a rendes ár? Ilyen esetekben először is ki kell találnod az óradíjadat. Erre rá kell tenni a közterheket, majd a felszerelés amortizációját és az utazás valamint a szállás költségét. A végén pedig hozzá kell még venni a felhasznált eszközök (film, vegyszerek, CD, DVD, fotópapír, tinta, képkeret, paszpartu, stb.) és az igénybe vett szolgáltatás – ha nem te csinálod (posta, nyomtatás, kötés, keretezés, stb.) költségét. Ha ezt így végigszámolod, akkor ki fog jönni egy kb. 40-60eFt-os összeg az egészre.

Ennyiért nem veszik meg? Ciki. Akkor még mindig mondhatod, hogy mivel ismerős megcsinálod haveri alapon: ingyen, vagy nem csinálod meg. Az olcsó árnak ugyanis első sorban a tömegtermék és a gyenge minőség az üzenete. Akit nem kell jól megfizetni azt nem tartja az ügyfél egyenrangú partnernek, hiszen biztos még kezdő, nem is ért hozzá annyira. A normális ár ezzel szemben azt sugallja, hogy szakmailag elismert ember vagy, aki ért a dolgához, vagyis a megrendelő könnyebben rád bízza a döntéseket, ami neked is, neki is jó.

Szintén gyakori hiba, hogy azért vállalsz el olcsón egy munkát, hogy majd a következőkön nagyobbat akasztasz. Mert azt gondolod, hogy nehéz bejutni, de ha már bent vagy majd többet fogsz kérni a többi munkáért. Nem fog bejönni. Gondolod, hogy az ügyfél hülye és nem tudja, hogy egy fele akkora munkáért hirtelen kétszer annyit kellene fizetnie? Nem fog.

Jaj, tönkreteszik a bizniszem

Nézzük egy kicsit a másik oldalt. Gyakori sirám, hogy az új beszállók tönkreteszik az alacsony árakkal azokat akik beruháztak felszerelésbe és hivatásszerűen űzik az ipart évek óta. Hogy mindenkinek van fényképezőgépe és nem akarnak hivatások fotóssal dolgoztatni, inkább megcsinálják maguk, lesz amilyen lesz. Ez így van. Nekem is van olyan jó ismerősöm, aki évtizedekig élt fotózásból és a digitális korszak óta gyakorlatilag nem fotóz. Szar ügy. De ő profi. Nem siránkozott, hanem számolt és az jött ki, hogy neki nem éri meg folytatni az üzletet.

Ma már mindenkinek van fényképezőgépe. A legtöbbek egy fél autó árát költötték egy olyan gépre, amivel a gyereket akarják lekapni a homokozóban. Ők, nem fogják megfizetni a szolgáltatásaidat, de közülük kerülnek ki a vállalkozó szelleműek, akik elmennek egy-egy esküvőre vagy rendezvényre fotózni. Ők nyilván nem úgy képzik az arákat, ahogy fent leírtam (hiszen a felszerelés már úgyis megvolt:), hanem mondanak egy összeget, amit kinéznek a megrendelőből. (Ez amúgy általában kevesebb mint amennyit a megrendelő alkudozás nélkül kifizetne a munkáért.)

Elmondok egy példát. Egyszer megkerestek, hogy vállaljak el egy munkát, mert az előző vállalkozó nem készült el időre, ráadásul a munka minőségével is elégedetlenek voltak. Mondtam egy árat, amire az ember azt mondta, hogy de hát ez majd kétszer annyi, mint amit az előző vállalkozó kért. Erre mondtam, hogy én is elvállalhatom annyiért és ugyanúgy nem lesz kész. Ez gondolom eléggé meggyőző volt, mert megkaptam a munkát.

Egy szint felett az ember nem megy egy szint alá

Ha az első pontban leírtaknak megfelelően kiszámoltad, hogy miben van neked egy fotózás, akkor nem fogsz keseregni azon, hogy valaki nem téged bízott meg, hanem az unokaöccsét két sonkás zsemléért.

Egyrészt keseregjen Ő, hogy olyan képeket kapott amilyeneket, másrészt el kell gondolkodni, hogy miért vagy versenyképtelen az árral. Lehet, hogy a felszerelésed túl drága a munkához, lehet, hogy felhasznált anyagok minőségén tudnál spórolni, de az is lehet, hogy egyszerűen nem jól pozicionáltad magad és nem is az újonnan beszállókkal kellene versenyezned a morzsákon, hanem az egy szinttel feljebb levőkkel, mert azok alá tudnál menni árban, minőségben pedig ugyanolyan szintet tudsz hozni. Persze az is lehet, hogy el kellene adni az egész cuccot és elmenni egy olajfúrószigetre melósnak.

Ami viszont nagyon fontos, ha maradsz, a szakmai színvonaltat nem szabad feladni az árverseny oltárán. Egy idő után a megrendelők is rá fognak jönni, hogy érdemes a biztosat választani kissé drágábban. És akkor jön az, aki rendes áron, jó minőségben dolgozik. A rendes munka híre még ebben az országban is terjed, ha lassabban is mint más helyeken.