Ez a fotonlog kísérleti podcastja. Ha szeretnél bármit üzenni, mondani ezzel kapcsolatban megteheted a Youtube megjegyzésekben. Ha szeretnél még ilyen és ehhez hasonló tartalmakat, iratkozz fel, ha tetszett nyomj lájkot és oszd meg bátran.
Akkor vágjunk is bele, mit gondolsz erről a kérdésről?
A mesterséges intelligencia az elmúlt évtizedekben számos iparágban forradalmi változásokat hozott, és ez alól a zeneipar és a professzionális fotózás sem kivétel. A mesterséges intelligencia eszközök és alkalmazások új lehetőségeket teremtettek a művészetek és a kreativitás világában, miközben új kérdéseket vetnek fel a művészek szerepéről, alkotó folyamatáról és jövőbeli szerepéről.
A mesterséges intelligencia a zeneiparban először a hangfelvételi és zenei produkciós folyamatokban vált észrevehetővé. A mesterséges intelligencia képes automatikusan komponálni zenét, generálni dallamokat és hangokat, valamint segíteni a hangmérnököket az optimális keverés és mastering folyamatokban. Az olyan Ai-vezérelt alkalmazások, mint a Dukedeck vagy az Amper Music, lehetővé teszik bárki számára, hogy gyorsan és egyszerűen hozzon létre zenét, anélkül, hogy mély zenei tudással rendelkezne. Ez a demokratizálás lehetővé teszi, hogy egyre többen kipróbálhassák magukat a zenealkotásban, miközben a hagyományos művészi kifejezésmódokat is gazdagítja.
Bár a mesterséges intelligencia egyre inkább képes helyettesíteni egyes kreatív feladatokat, a művészek szerepe továbbra is kulcsfontosságú. A mesterséges intelligencia eszközök nem helyettesítik az emberi érzelmeket, a személyes élményeket vagy a kulturális összefüggéseket, amelyek a zene alapvető részei. A jövőben az alkotók szerepe abban fog állni, hogy a mesterséges intelligencia segítségével egyéni hangot találjanak és új, izgalmas módon fejezzék ki magukat, miközben fenntartják a művészet emberi aspektusát.
Mit gondolsz a fényképészetre gyakorolt hatásáról?
A mesterséges intelligencia a fotózás világában szintén mélyreható változásokat hozott. Az MI-alapú képfeldolgozó alkalmazások, mint a Lightroom vagy a Photoshop Ai-eszközei, lehetővé teszik a fényképek gyors és pontos szerkesztését, javítják a képek minőségét, valamint képesek olyan effekteket létrehozni, amelyek korábban csak a legmagasabb szintű fényképezőgépekkel és technikai tudással voltak elérhetők. A mesterséges intelligencia képes automatikusan felismerni és javítani a képeken található hibákat, így a fotósok számára gyorsabb és könnyebb munkavégzést biztosít.
Az MI ezen felhasználása ugyanakkor felveti a kérdést, hogy a fotósok jövőbeli szerepe hogyan alakul. Mivel a mesterséges intelligencia egyre inkább képes reprodukálni a fotósok technikai tudását és esztétikai érzékét, a jövőben a fotósok nem csupán a képek elkészítésére összpontosíthatnak, hanem inkább a művészi koncepciók és a kreatív irányvonalak kidolgozására.
Az alkotás egyre inkább egy közösségi és intellektuális aktussá válik, amelyben a művészek és a mesterséges intelligencia együttműködnek.
Értem, ebben az esetben hogyan látod a művészek szerepét a jövőben?
A mesterséges intelligencia alkalmazása a zeneiparban és a fotózásban nem jelenti a művészek eltűnését, hanem inkább azt, hogy új eszközökkel gazdagodnak a kreatív folyamatok. A jövő művészeinek szerepe nem csupán a technikai tudásban, hanem a művészeti és emberi aspektusokban is kiemelkedően fontos marad. A mesterséges intelligencia nem képes teljesen átvenni azt a mélyebb, egyéni érzelmi és kultúrára épülő kifejezésmódot, amely a művészetek valódi lényegét adja.
A művészek kreativitása, víziója és az érzelmek, amelyeket a technológia eszközeivel közvetítenek, továbbra is kulcsfontosságú marad.
Szerinted hogyan változnak a befogadók ennek hatására?
A mesterséges intelligencia alkalmazása a zeneiparban és a professzionális fotózásban nemcsak a művészek alkotási folyamatát formálja át, hanem a művészetek befogadói, azaz a közönség viszonyát is új irányokba tereli. Ahogy a technológia fejlődik, úgy a közönség reakciói, elvárásai és a művészettel való kapcsolata is változik. A mesterséges intelligenciával készített műalkotások új dinamikákat hoznak a fogyasztói élményben, amely a művészetek és a technológia határvonalán egy izgalmas és kihívásokkal teli teret teremt.
A mesterséges intelligencia lehetővé teszi, hogy egyre szélesebb körű közönség számára váljanak hozzáférhetővé a zenei és vizuális művészetek alkotása. Mivel a mesterséges intelligencia-alapú eszközök egyszerűsíthetik a zeneszerzés, a fotószerkesztés és más kreatív folyamatokat, a művészetek megteremtése nemcsak a hagyományos művészek vagy szakemberek privilégiuma, hanem bárki számára elérhetővé válik.
Ez a demokratizálódás változtatja meg a közönség szerepét is: egyre több ember válik aktív alkotóvá, miközben egyre kevesebben érzik szükségét a „hagyományos” művészi státuszhoz való ragaszkodásnak. A befogadók így nemcsak passzív fogyasztók, hanem alkotók is lehetnek, ami újfajta közönséget eredményez.
A mesterséges intelligencia által generált művészetek elterjedésével a közönség számára új kérdések merülnek fel a művészetek értékelése kapcsán. Mivel a mesterséges intelligencia képes rendkívül magas szintű technikai teljesítményt nyújtani, a befogadók sok esetben elgondolkodnak azon, hogy mi tesz egy műalkotást „igazán művészetté”. Mivel az alkotás nem feltétlenül kapcsolódik egy emberi művészhez, az érzelmi és intellektuális kapcsolódás a műhöz esetleg megváltozhat. A közönség számára kérdésessé válhat, hogy a mesterségesen létrehozott tartalom ugyanúgy képes-e ugyanazt a mélyebb élményt és kapcsolatot generálni, mint amit egy emberi művész alkotott.
A mesterséges intelligencia nem csupán a műalkotásokat, hanem a művészetek fogyasztását is interaktívabbá teheti. A mesterséges intelligencia képes reagálni a közönség reakcióira, adaptálódni a preferenciákhoz, és olyan személyre szabott élményeket nyújtani, amelyek eddig elképzelhetetlenek voltak.
Egy MI által készített zene vagy fotó lehet, hogy nemcsak a művész által előre megtervezett módon szólal meg vagy jelenik meg, hanem az adott közönség igényeihez és válaszaihoz is igazodik. Ez a fajta interaktivitás új szintre emelheti a művészetek élvezetének élményét, ahol a befogadó aktívan részt vesz a műalkotás „alkotásában”, és egy személyre szabott művészeti élmény részese lehet.
Ahogy a mesterséges intelligencia művészeteket generál, a közönség elvárásai is átalakulhatnak. Mivel a mesterséges intelligencia képes gyorsan és hatékonyan előállítani műalkotásokat, a fogyasztók számára a művészetek értéke már nemcsak a mű elkészítésére fordított időben és erőfeszítésben mérhető. A jövőbeli közönség számára a művészet értéke inkább a mű érzelmi és intellektuális hatásában, valamint abban rejlik, hogy az adott alkotás milyen módon kapcsolódik a személyes élményekhez és társadalmi kontextusokhoz.
Bár a mesterséges intelligencia által generált műalkotások új élményeket kínálhatnak, sok befogadó számára fontos maradhat az autentikus, emberi kifejezés. Ezért a jövő közönsége talán egyre inkább a művészi hitelességre fog fókuszálni, és különbséget fog tenni a gépek által generált művek és az emberi művészi alkotások között. A mesterséges intelligencia nem képes teljes mértékben reprodukálni azokat az érzelmi mélységeket, kulturális kontextusokat és személyes tapasztalatokat, amelyek az emberi művészet alapját képezik.
Ennek következményeként a közönség egyre inkább az autentikus, emberi alkotásokat keresheti, miközben a mesterséges intelligencia által generált művek inkább kiegészítő, alternatív élményként szolgálhatnak.
A mesterséges intelligencia hatására a művészetek fogyasztóinak szerepe radikálisan átalakul. A közönség egyre inkább aktív résztvevővé válik, aki nemcsak fogyasztja, hanem maga is alkothat, miközben a művészetekhez való hozzáállásuk is mélyebb, személyre szabott élményeket kereső irányba változik. A mesterséges intelligencia művészetek elterjedése ugyanakkor új kérdéseket vet fel a művészetek értékelésével és értékével kapcsolatban, miközben a befogadók az autentikus, emberi művészeti élményeket is fontosnak találják. A jövőben tehát egy sokszínűbb és interaktívabb művészeti élmény jön létre, amelyben a mesterséges intelligencia és az emberi kreativitás egyaránt szerepet kap.
Mit gondolsz arról, hogyan fogja a személyre szabott művészeti élmény befolyásolni a közízlést?
Kovács Ákos szavaiban, miszerint „nem biztos, hogy jót tesz neked, ha kiszolgálják az ízlésedet”, van egy érdekes és fontos gondolat a művészetek és a közönség kapcsolatáról. Ez az idézet arra utal, hogy ha túlzottan figyelembe vesszük a közönség pillanatnyi igényeit és preferenciáit, az könnyen a művészetek elbutulásához vagy felszínességhez vezethet. Ha minden alkotás csak azért jön létre, hogy megfeleljen a közönség elvárásainak, a művészet elveszítheti az eredetiségét, a mélységét, és a valódi értékét. Az alkotóknak és a művészeteknek nemcsak a közönség ízlését kell szolgálniuk, hanem a társadalom, a kultúra, és az emberi tapasztalatok mélyebb aspektusait is kell, hogy kifejezzék.
A személyre szabott művészeti élmény, amelyet a mesterséges intelligencia és a technológia fejlesztése hozhat, tovább fokozhatja ezt a jelenséget. Ahogy a mesterséges intelligencia egyre inkább képes figyelembe venni a közönség preferenciáit, és ehhez igazítani a zenei, vizuális és egyéb művészeti tartalmakat, előfordulhat, hogy egyre inkább olyan alkotásokkal találkozunk, amelyek a már meglévő ízlésünket erősítik meg, nem pedig kihívják vagy új perspektívákat kínálnak.
A mesterséges intelligencia alapú, személyre szabott élmények – például MI által generált zene vagy képek – könnyen a már ismert és kényelmes formák felé terelhetik a közönséget.
Ez a jelenség pedig több szempontból is hatással lesz a közízlés alakulására:
Először is, ha mindenki egyéni preferenciáik szerint kap személyre szabott tartalmakat, akkor könnyen előfordulhat, hogy az ízlések egyre inkább hasonlítani fognak egymásra. Az emberek hajlamosak olyan művészeti élményeket keresni, amelyek már ismertek számukra, vagy amelyek megfelelnek a megszokott ízlésüknek. A mesterséges intelligencia erre reagálva egyre inkább azokat az alkotásokat fogja generálni, amelyek már népszerűek voltak, így csökkentve a változatosságot és a kísérletezést a művészetekben.
A személyre szabott élmények kényelmesek, de nem biztos, hogy kihívást jelentenek a közönség számára. Egy művészeti alkotás, amely folyamatosan a befogadó igényeihez igazodik, elveszítheti azt a kritikai funkciót, amit a művészetek hagyományosan betöltenek: a társadalom elgondolkodtatása, új szemléletek bemutatása, és a komfortzónából való kilépés. A közönség ízlésének folyamatos kiszolgálása megakadályozhatja a művészetek fejlődését és az új, friss perspektívák megjelenését.
Ahogy a mesterséges intelligencia egyre inkább képes az ízléshez igazodó művészeteket kínálni, a közönség egyre inkább a „különleges”, „hiteles” élményeket keresheti. Ez egyfajta reakció lehet a személyre szabott, kényelmes élmények ellen. Az emberek újra értékelhetik azokat a művészeteket, amelyek nem követik a trendeket, hanem valami új, egyedi, és esetleg provokatív élményt kínálnak.
Mivel a személyre szabott élmények és a mesterséges intelligencia könnyen kiszolgálhatják a már meglévő ízlésünket, a művészeknek egyre nagyobb felelősségük lehet abban, hogy valami újat és különlegeset hozzanak létre, ami nemcsak a közönség igényeit szolgálja ki, hanem azt is próbálja megnyitni előttük új perspektívák felé. Az igazi művészi érték talán akkor marad meg, ha a művészetek mernek kilépni a komfortzónából, és valami olyan dolgot adni a közönségnek, ami nem biztos, hogy azonnal tetszeni fog nekik, de hosszú távon elgondolkodtatja, vagy éppen változtat az ízlésükön.
Mit gondolsz, hogyan és kihez fog eljutni az ilyen „zavaró” művészi tevékenység, hogy a fősodor a személyes preferenciákon alapuló „kényelmes” művészet lesz?
A kérdés, hogy hogyan és kihez fog eljutni az olyan „zavaró” művészi tevékenység, amely nem a közönség kényelmét szolgálja, hanem inkább provokálja, elgondolkodtatja vagy akár megrázza, egyre komplexebbé válik a technológia és a személyre szabott élmények terjedésével. A mesterséges intelligencia-alapú rendszerek és a digitális platformok folyamatosan az emberek egyéni preferenciáihoz igazítják a művészeteket, ami azt eredményezi, hogy a fősodor egyre inkább olyan „kényelmes” és elvárás alapú művészeti élményekre épít, amelyek nem igazán mozdítják ki a közönséget a komfortzónájából.
A „zavaró” művészeti tevékenységek, amelyek szándékosan megkérdőjelezik a megszokott normákat, nem feltétlenül a mainstream közönséghez fognak eljutni. Mivel a fősodorban egyre inkább a személyre szabott és kényelmes élmények dominálnak, a radikálisabb, provokatív művészetek inkább olyan kisebb, elkötelezett közönséghez fognak szólni, akik keresik az új perspektívákat, akik hajlandóak elgondolkodni a társadalom, a politika, vagy az emberi lét nagy kérdésein. Ezek az emberek sokkal inkább az olyan művészek munkáit fogják követni, akik nem a trendekhez igazodnak, hanem saját víziójukat, alkotói szabadságukat követik.
A digitális világ és a közösségi média képes lesz arra, hogy a „zavaró” művészeti tevékenységek szélesebb közönséghez jussanak el, de nem a hagyományos értelemben vett fősodorhoz. A közösségi média platformok, mint a YouTube, Instagram vagy TikTok, lehetővé teszik, hogy az alternatív vagy provokatív művészeti alkotások gyorsan elérjék azokat a közönséget, akik már nyitottak rájuk.
Azonban, mivel a közösségi média algoritmusok az egyéni preferenciákhoz igazodnak, előfordulhat, hogy a „zavaró” művészetek inkább az ilyen típusú tartalom iránt érdeklődő kisebbségi közönséghez jutnak el, miközben az általános felhasználók inkább a személyre szabott, kényelmes, szórakoztató vagy megerősítő tartalmakat kapják.
A fősodor művészete, amely egyre inkább a közönség igényeihez és preferenciáihoz igazodik, valószínűleg a mainstream médiában és iparágakban dominál majd. Azonban az alternatív, avantgárd művészetek és azok az alkotók, akik nem hajlandók alkalmazkodni a könnyed, „kényelemes” művészeti trendekhez, kialakíthatják a saját terüket és közönségüket. Az ilyen művészetekhez való hozzáférés gyakran egy-egy szűkebb, mégis elkötelezett közösségen keresztül történik, akik a digitális platformokon, galériákban, underground eseményeken és kisebb, független kiadók révén találkozhatnak azzal a művészettel, amely valóban formálni akarja a közönséget, nem pedig csupán kielégíteni az igényeit.
A „zavaró” művészetek elterjedése is részben attól függ, hogyan alakul a művészeti nevelés és az oktatás. Ha az oktatás a művészetek valódi funkcióját — a társadalmi kérdések feszegetését, az egyéni és kollektív identitások keresését, a kritikai gondolkodást — helyezi előtérbe, akkor egy új generáció, amely nyitott a provokatív művészetekre, könnyebben alakíthatja a kultúra irányát. Ezen kívül a művészeti intézmények és a kortárs galériák fontos szerepet játszhatnak abban, hogy a „zavaró” művészeteket előtérbe helyezzék, és azok olyan közönséget vonzzanak, akik hajlandóak a mélyebb, sokszor kényelmetlenebb témákat is feldolgozni.
A jövőben a „zavaró” művészetek iránti kereslet, az azokkal való foglalkozás, az értékelésük és az alkotók munkásságának elismertetése egyre inkább a művészetek védelmezőinek, kritikáinak, kurátorainak és az alternatív médiának a feladata lesz. Ők azok, akik fenntarthatják a provokatív művészetek láthatóságát, és biztosíthatják, hogy azok ne süllyedjenek el a fogyasztói kultúra tengerében, ahol minden eladható és mindenki számára könnyen emészthető.
Bár a fősodor egyre inkább a kényelmes, személyre szabott művészeti élményekre fog fókuszálni, a „zavaró” művészetek közönsége továbbra is létezni fog — valószínűleg kisebb, de elkötelezett közösségekben, akik az új perspektívák keresésére, a társadalmi és politikai kérdések feszegetésére, és az autentikus, nem könnyen emészthető művészeti élményekre vágynak.
A digitális platformok és az alternatív kulturális tér adhat lehetőséget ennek a művészetnek a terjedésére, de a valódi művészeti változások és a kultúra formálása végső soron a közönség kritikai gondolkodásán, valamint az oktatási és művészeti intézmények szerepén múlik.
