Igazság szerint nincs is sok minden ami elromoljon rajta, van három rekesz (f8, f11, f16) és két záridő (1/25 és B), meg egy cseles szerkezet ami nem hagy ismételten exponálni egy már leexponált kockára (az útmutató szerint: zárgátló). A rekesz és a záridő az objektív alatt található tárcsákkal állítható és ezzel le is zártuk a technikai részleteket.
A gép mint mondtam faék egyszerű és amint azt a fenti adatokból a vájt szeműek kiolvashatják:
- ISO25-ös filmhez tervezték (a napos tizenhatos remélem megvan…)
- gyakorlatilag lehetetlen bemozdulásmentes képet készíteni vele állvány nélkül.
Az objektív – gyári adatok szerint – 8-as rekesz mellett (ez a portré állás :) 4,5-40m-ig, 16-os rekeszen 3m-től végtelenig rajzol éles (na jó középen éles a szélek felé erősen éltelenedő képet).
A gép érdekessége, hogy a film nem síkban fut, hanem egy hengerpaláston, a magyar mérnökök valószínűleg így próbálták az optika torzítását csökkenteni, nem túl nagy sikerrel, mert az objektív rajza még így több mint sajátos. (Ahogy azt a képeken láthatod ennek a darabnak a fényzárósága is hagy némi kívánni valót maga után, bár ez inkább csak hozzáad az egyedi Hipstamatic hatáshoz, szóval nem kívánom orvosolni :)
Fotózni viszont nagyon kellemes vele, ha megfogod a „csőrét” hordszíj nélkül is kényelmesen viheted a kezedben. Ha exponáltál a kioldógomb lenyomva marad és a film tovább csévélésekor old ki a zárgátló, ilyenkor pattan ki a kioldógomb. Azért ha nagyon akarsz lehet kettőt is exponálni egy kockára, úgy, hogy a kioldógomb alatti kallantyút elforgatod kilencven fokkal a fehér pöttyre.