Egy barátom egy nyáron elment kőműves segédnek. Az első nap megmutatták neki, hogyan lehet az építkezésen levő tárgyakat sörnyitóként használni, majd hazaküldték gyakorolni. Másnap azzal kezdett, hogy sört kellett nyitnia kőműveskanállal és mivel átment a vizsgán aznaptól dolgozhatott. Egy fotós számára azonban – valójában – minden statív.
Ismétlés gyanánt: egyszeri ember ISO 100 érzékenység mellett, nem tudja kézremegés nélkül kitartani a 1/fókusztávolságnál hosszabb záridőket. Vagyis egy 200mm-es teleobjektív esetén 1/200s-nál hosszabb időkkel készült fotók már be fognak mozdulni. Hacsak…
nem használsz valamit amivel stabilizálni tudod a gépet. Szegény ember képstabilizátora egy madzag aminek egyik felén egy állványmenet a másikon egy hurok van és épp egy kicsit rövidebb mint a szem-föld távolság. Az ember belelép a hurokba és a kezével húzza felfelé a gépet. Meglepően hosszú záridők kiexponálhatók ezzel a módszerrel.
A legegyszerűbb dolog ami mindig kéznél van, a föld. Ha leteszed a gépet a földre tuti nem fog bemozdulni. Aztán érdemes megnézni, hogy nincs-e valami egyéb használható tereptárgy a környéken. Bármi jó lehet, akár egy szénaboglya is.
Ha bedobsz egy babzsákot a fotóstáskába, még a vízszintezést is könnyen meg tudod oldani, nem kell kavicsokkal vagy az objektívsapkával tökölni.
Ha még ennél is szofisztikáltabban szeretnéd megoldani a kérdést, vihetsz magaddal egy állványmenettel ellátott pet palack kupakot, amit aztán bárhol rátekerhetsz egy vizes palackra és már kész is az állvány. Ennek természetesen van gyári változata is, ha nem akarsz barkácsolni.
De a legjobb, ha viszel magaddal állványt.
