Gyakorlatilag minden komolyabb fotóretusáló és képszerkesztő programban megtalálható a szintek és a görbék beállításának lehetősége. Ha megértjük ezek használatát sokkal tudatosabban leszünk képesek bizonyos módosítások végrehajtására. Ebben a cikkben a görbék használatát fogjuk megvizsgálni.
A görbék segítségével gyakorlatilag egy függvényt definiálunk vizuálisan. Ez a függvény azt mondja meg a képszerkesztő programnak, hogy az eredeti képpontokat hogyan, milyen értékű új képpontokká alakítsa. Az ábrán zöld színnel látható (x koordináta) az eredeti fényesség érték és pirossal (y koordináta) a új, transzformált érték. A GIMP beállító ablakában a tónusértékek egymás alatt is megtalálhatók, a vízszintes sorban a zöld csík alatt látható két sáv közül az alsó az eredeti a felső a konvertált értékeket mutatja.
A görbéket megadhatjuk szín csatornánként külön-külön, vagy világosság értékekre is. Olyan esetekben hasznos a görbék használata, ha bizonyos fényességű részeket ki szeretnénk emelni a képen – mondjuk a közép tónusokat szeretnénk jól elkülönülővé tenni. (Egy ilyen görbe látható az ábrán is.) Néhány esetben, egészen különleges hatások érhetők el a görbék használatával, amennyiben az egyes szín csatornákhoz különféle görbéket rendelünk. (A görbék használatának segítségével működik pl. a Silicosaur PhotoFX film szimulációja és a kereszthívás szimuláció is.)
Összefoglalva, tehát a görbék segítségével bizonyos fényesség tartományokat kiterjeszthetünk (széthúzhatunk) más tartományok dinamika tartományának összenyomása által.