A jól exponált kép elkészítéséhez három paramétert kell megfelelően átgondoltan beállítani. Ezek közül kettő, a záridő és a rekesz, a filmes időkben is állítható volt. A digitális korszakban ehhez hozzájött az érzékenység állításának lehetősége is, mely régebben a befűzött film tulajdonsága volt.
Mindegyik paraméter állítása valamit rontani, vagy javítani fog a képen, a jó fotós tudja, hogy a kész képen az milyen hatású lesz.
Rekesz
Ha a rekeszt növeljük csökkenni fog a mélységélesség. Ez lehet jó, ha a téma hátterét el akarjuk mosni, mondjuk portrék esetén, de lehet rossz is, ha minden részletet dokumentálni akarunk. Ezen a bukutgirl által egy dolgozó lábról készült portrén látható, a kicsi mélységélesség kiemeli a részleteket az éles részen.
Záridő
Ha a záridőt növeljük, akkor nő a bemozdulásos életlenség veszélye és a mozgó tárgyak elmosódottak lesznek. Ez megint csak lehet jó és lehet rossz is, a fénykép készítése előtt azonban célszerű eldönteni, hogy mit szeretnénk. Abban az esetben, ha a mozgást szeretnénk érzékeltetni dogozhatunk nagy záridővel is, mondjuk a mertóban 1.6s-mal, ahogy azt MarS tette a Südtirolerplatzon.
Ezzel szemben, ha meg akarjuk fagyasztani a mozgást válasszunk nagyon kicsi záridőt, mint Szefi ennél a debreceni szökőkútról készült képnél.
Érzékenység
A harmadik paraméter az ISO érzékenység. Ennek növelésével nő a zaj, ami legalább biztos nem jó. Vagyis az ISO értéket próbáljuk a lehető legkisebb értéken tartani úgy, hogy a záridő és a rekesz megfelelőek legyenek. Ettől függetlenül ne féljünk, hiszen egy jó kép esetén a zaj -még viszonylag nagy zaj is – lehet elfogadható mint például egy-egy régebbi képen, mondjuk ezen a Greta Garbot ábrázolón.
Még:
On-line mélységélesség kalkulátor
Néhány szó az expozíciós módokról
Az eleje talán kicsit félrevezető: a kis mélységélességhez valóban fizikailag növelni kell a rekesz méretét, de ez a beállításokban kisebb f értékeket jelent.
Meg még 1001 dologtól függ a mélységélesség, de ez már tényleg mélyvíz ehhez. :)