100 éves az Erzsébet kilátó a János hegyen

Igazából nem ebből az alkalomból, hanem csak inkább kipróbálási célzattal vittem magammal a Weltax-ot a Normafához. Az, hogy egyáltalán láthattok képet, kizárólag az isteni gondviselésnek, na meg annak a ténynek köszönhető, hogy a fekete-fehér film kidolgozását lehetetlen elrontani, hacsak nem napon csinálod. Tanulságos történet következik…

A fotózással még nem voltak bajok, azonban a sötétkamrában elkezdődött a vesszőfutás. Kezdem azzal, hogy az orsót, amibe a filmet be kell fűzni, hogy hívótankba tehesd, fordítva tartottam és amíg nem jöttem rá, hiába próbáltam betekerni, nem ment.

Ezek után kimértem a vegyszereket elindítottam a előhívási időmérő programot és beleöntöttem a hívót a hívótankba. Ekkor jöttem rá, hogy rollfilm van a tankban, nem kisfilm, vagyis még kellene bele némi anyag, különben csak az alsó felét fogom előhívni. Így aztán ment még utána víz, meg Rodinal – ebben a sorrendben – a keverésre ugyanis nem maradt idő.

Amikor kezdtem volna megnyugodni realizáltam magamban, hogy nagyon nagy csönd van. Ami azért volt fura, mert a telefonomnak egy percenként szólnia kellett volna, csakhogy – úgy tűnik – a python értelmező nem fut, ha a telefon energiatakarékos módba kapcsol. Ennél a pontnál már nem csak a vegyszer koncentrációja okozta a problémát, hanem az is, hogy fogalmam se volt róla, hogy mennyi ideje van a hívóban. Nosza szaladtam óráért és saccoltam egy időt.

A vegyszer hőmérséklete egyébként – mint utólag kiderült – szintén hagyott némi kívánni valót maga után, mert nagyon nem volt húsz fokos, inkább csak tizenöt. Ezt úgy saccra 1,5x-es időtényező szorzóval kompenzáltam. Igazából 10 fokonként kétszereződik meg a szükséges idő, szóval ezen a ponton a gyök kettővel való vesződés nem tűnt kifizetődőnek:-)

Amikor a folyamat végén előjött a kép a filmen, magam is csak bámultam, hogy mire képes manapság a technika. De ezzel nincs még vége…

Ahhoz, hogy meg tudjam mutatni nektek a képet digitalizálni kellene valahogy, ezért gondoltam csinálok egy kétszeres nagyítást róla, meg egy maximális méretűt is, hogy lássuk, technikailag mit tud a film. Szépen beállítgattam mindent a 12×12-es képhez, élesség, megvilágítási idő, majd leexponáltam előhívtam, fixáltam. Ezt a képet láthatjátok fent.

Ezek után beállítottam a nagyítógépet legnagyobb nagyításra és ugyanazzal a megvilágítási idővel készítettem egy nagyítást. Ezt nem láthatjátok mert az ég világon semmi sem volt rajta, ugyanis azt kihagytam a számításból, hogy a megvilágítás erőssége a távolság négyzetével arányosan csökken és nagyító fej eléggé eltávolodott az előzőekben beállított helyzettől, vagyis az előzőekben belőtt expozíciós idő meglehetősen kevés lett az új körülmények között.

Na itt feladtam, gondolván, hogy ez nem az én napom és jó lenne lefeküdni, mielőtt valakinek komoly baja esik :-)

Baráth Gábor
Baráth Gábor

Fotós, szakíró és fordító.

Szerzője többek között az Adobe Photoshop Lightroom, a GIMP könyv és a Furmányos fotós könyv, c. könyveknek, fordítója a következő Scott Kelby műveknek: Photoshop digitális fotósoknak - Új verzió,
Világítsd be! Fotózd le! Retusáld!,
A digitális fotós könyv 5.,
A digitális fotós könyv - Best of
és a
Vakuskönyv fotósoknak.

Articles: 1392

4 hozzászólás

  1. Igen, megérdemelne egy külön bejegyzést! Vagy lehetne model a képeidhez.
    Egyébként tetszik a kép fönt, amíg nem olvastam el a szöveget, meg voltam győződve, hogy ez a kilátó megnyitója után nem sokkal készült. Van Gimp plugin, ami ilyet tud? :)

  2. @Hocsi: Nem tudok ilyen pluginről, de két egyszerű lépésben csinálhatsz hasonlót. Majd leírom…

Comments are closed.